1968: Kelet-Európa és a világ címmel mutatták be a Kelet-Európa Tanulmányok legújabb, immár harmadik kötetét az ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszékén. A kötet a 2008 májusában ugyanitt megtartott konferencia anyagára épül, kiegészülve néhány más, de nem kevésbé jelentős tanulmánnyal. A szerzők célja mindenekelőtt az volt, hogy az 1968-as sorsfordító esztendő tükrében keressék Kelet-Európa helyét az események és folyamatok összefüggésrendszerében.„1968” nemcsak kifejezte egy generáció meghatározó élményét, hanem olyan hagyományt teremtett, amely, noha ellentmondásosan, de ma is megjelenik az olyan meghatározó centrumországok kulturális és politikai életében, mint az Egyesült Államok, Németország vagy Franciaország. A forrongó társadalmi mozgalmak politikai orientációja meglehetősen vegyes volt, ámde egy valami mégiscsak összekötötte őket: alapvetően elutasították azt a fogyasztói kapitalizmust, ami a háború után újjáépülő Európában is az „amerikai álom” mítoszával igazolta magát. Kelet-Európában a 60-as évek reformjai éppen egy „fogyasztói szocializmus” („piacszocializmus”) kiépítését célozták meg.
A szerzők reflektáltak arra a problémára, hogy milyen eltérően ragadták meg az egyes országok, régiók a történelem esélyeit. Krausz Tamás a kötet egyik szerkesztője a könyv bemutatóján két alapvető tézist hangúlyozott. Egyrészt azt, hogy a hatvannyolcasok követeléseivel és céljaikkal teljesen ellentétes pályára állt a világtörténelem, de legalábbis olyan forgatókönyv valósult meg, amelyet biztosan nem akartak. E tekintetben tehát vereségként értékelhetjük 1968-at. Másrészt az éppen akkor megfogalmazódó emancipációs és polgárjogi törekvések mind a mai napig jelen vannak a világban. Ebből a szempontból tehát tovább él 1968 öröksége. Ez természetesen felveti azt a kérdést, hogy hol is tartunk negyven évvel később az emancipációs folyamatban, mely mindenképpen továbbgondolásra érdemes.
A kötet kilenc tanulmányból áll. Két összefogaló jellegű írás – ilyen a nyitó és a záró tanulmány – foglalja keretbe az egyes országok, mint Magyarország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország vagy Japán saját hatvannyolcának a történetét. De helyet kapott két írás, mely a munkásosztály szerepét vizsgálja a tárgyalt eseményekben, illetve a viszonyát a fennálló rendszerhez. Ki kell emelni Slavoj Zizek tanulmányát, hiszen a szlovén gondolkodó hazánkban meglehetősen ismeretlen, ám Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az egyik legnépszerűbb és legfelkapottabb előadó. A kötet melléklete tartalmazza a jippik kiáltványát és az ELTE professzorának, Vadász Sándornak személyes emlékeit a hatvannyolcas Párizsból.
A bemutató után a kötet két szerkesztőjét Bartha Esztert, a Kelet-Európa Története Tanszék tanársegédjét és Krausz Tamást, a tanszék vezetőjét kérdeztük:
2008-ban emlékeztünk az 1968-as év negyvenedik évfordulójára. A nemzetközi - tudományos és kevésbé tudományos - diskurzusban mennyire volt jelen e téma, és e diskurzus hozott-e valami újdonságot a korábbiakhoz képest?
Krausz Tamás: Túl sok újdonságot nem hozott az évforduló, bár az események és folyamatok talán élesebben állnak előttünk, mint korábban. Születtek kiváló elméleti elemzések, értékelések, de 1968 kutatásában nem hiszem, hogy áttörés történt volna. Az érdeklődés a forradalmi esmények iránt Európában és Amerikában csak szűk társadalmi csoportokra volt jellemző. A kevés eredeti, ami történt, részben az is elveszett a sznob, magamutogató és lényegében epigon-irodalom tengerében.
Bartha Eszter: ’68 az egyetemes emberi emancipáció történetének fontos mérföldköve, és egyúttal fémjelzi a nyugati újbaloldal megszületését és a régi baloldalból való általános kiábrándulást is. Történelmi fontosságához képest az évforduló csekély visszhangot kapott a nemzetközi diskurzusban, aminek egyik nem elhanyagolható oka, hogy a mai baloldal keveset kíván felvállalni ’68 szellemi és politikai örökségéből. Pedig a kevéssé ismert kelet-európai történet beemelése a nemzetközi diskurzusba az európai emlékezést is „közösebbé” tehetné.
A témával foglalkozó magyar történészek egyik célkitűzése volt 1968 átértékelése/ újraértékelése. Véleményük szerint ez mennyire sikerült? Sikerült-e ebből a sajtón keresztül valamit „átvinni” a közgondolkodásba?
K.T.: Vannak eredmények, főképpen a mi régiónk vonatkozásában, ám a napi sajtón, amely csak az ún. szenzációkra figyel, nem is lehetett elvárni, hogy áttörjön bármi komoly, új felismerés. Maga a rendszer oly mélyen konzervatív, hogy a forradalmi kultúra még a történetírásban sem kelt valódi figyelmet. Ha valami figyelmet keltett, az az 1968-as folyamatok erőszakos eseményei. 1968 mély gondolatai (Debord, Marcuse, Lukács) gyakorlatilag semmilyen szélesebb körű figyelmet nem keltettek.
B.E.: Szeretnék visszautalni az előbbi kérdésre: az újraértékelés fontos elemének tartom a globális perspektíva megjelenését. A magyar történészek a kelet-európai történéseket figyelembe véve reflektálnak a nyugati ’68-ra, illetve – és ez régiónk történetében még fontosabb – segítenek bevinni a köztudatba a kelet-európai ’68-as törekvéseket, sikereket, kudarcokat. A téma politikus jellege miatt az ún. marxista reneszánsz alig ismert a szélesebb közönség előtt. ’68 újrafelfedezése fontos adalékokkal gazdagította a hazai szakirodalmat, ami reményeink szerint nemcsak a történészeket fogja érdekelni, hanem a szélesebb olvasóközönséget is.
Most jelenik meg a Kelet-Európai Tanulmányok sorozatban az "1968: Kelet-Európa és a világ” c. kötet. Hova helyeznék ezt a kötetet, milyen új mondanivalóval bír?
K.T.: A kötetből kiderül, hogy 1968 nagyon különnemű tendenciákat foglalt magában, részben bizony előkészítette a neoliberális fordulatot a 70-es években, amely napjaink világválságával ér véget. Másfelől kirajzolódik, hogy Kelet-Európa más arcot mutatott, mint Nyugat-Európa vagy az USA, kevésbé forradalmit és "piacosabbat". Főképpen érdekes Magyarország gazdasági reformja, de másképpen Csehszlovákia, illetve Lengyelország is történelmet írt ekkoriban. Románia a konzervatív nacionalista, Jugoszlávia az újító forradalmi ellenállás eltérő jelenségeivel tűnt ki. A tanulmányok - az eltérő történelmi idő és tér ellenére - igyekeznek a kelet-európai régiót a világfolyamatokba beleilleszteni, ami leginkább Slavoj Zizek tanulmányában rajzolódik ki.
B.E.: A kötet tanulmányai körbejárják a világot, és az adott történeti-politikai feltételekből kiindulva elemzik, hogy mennyire sikerült megragadni a kapitalista és szocialista világrendszerben és az egyes országokban ’68 történelmi esélyét. Vegyes politikai orientációjuk ellenére az amerikai, a nyugat-európai és a japán baloldali mozgalmakat összekötötte a fogyasztói kapitalizmus elutasítása, míg Kelet-Európában a reformok egy fogyasztói szocializmus kiépülését célozták. A fogyasztói társadalom kritikája nem állt az uralkodó kommunista pártok hatalmi elitjeinek érdekében, ezért a szocializmus demokratikus megújítására tett kísérletek alig-alig kerültek be a kelet-európai köztudatba. Reményeink szerint a kötet nemcsak ’68 forrongó világába, a diákmozgalmak, jippik, sztrájkoló munkások és egy jobb világ eszményéért síkra szálló fiatalok világába kalauzolja el az olvasót, hanem segít elhelyezni Kelet-Európát a világ történetében is.
Tartalomjegyzék:Krausz Tamás: 1968 – a történelmiörökség sokfélesége. A kelet-európai „eset”
Földes György: 1968 és Magyarország
Bartha Eszter: 1968 és egy párbeszéd kudarca. A munkások és a piacgazdaság kezdete Magyarországon
Székely Gábor: Az 1968-as diákmegmozdulások és a munkásmozgalom
Maruzsa Zoltán: 1968 és hatása a keleti blokk országaira
Juhász József: 1968 Jugoszláviában és Csehszlovákiában
Mitrovits Miklós: 1968 – a lengyel ellenzéki mozgalom fordulópontja
Szerdahelyi István: Diáklázadások Japánban 1968-69-ben
Slavoj Žižek: 1968-ban a struktúrák kimentek az utcára – vajon megint megteszik-e?
Melléklet:
Jerry Rubin: A jippik kiáltványa
Vadász Sándor: Párizsi emlékek 1968-ból. Egy személyes visszaemlékezés
Kelet-Európa és a világ. Szerk.: Bartha Eszter, Krausz Tamás. Budapest, 180 oldal, ISBN 978-963-236-153-6, Ára: 2400 Ft
Megvásárolható a L'Harmattan kiadónál, az Írók Boltjában és a nagyobb könyvesboltokban
Hozzászólások