Kelet-Közép-Európa Blog

A blog Kelet-Közép-Európa és a Balkán történelmével, kultúrájával és hétköznapjaival foglalkozik. Itt olvashatsz programokról, eseményekről, könyvekről és tanulmányokról. Fedezz fel egy ismeretlen, de annál izgalmasabb régiót!

Képek

Hozzászólások

A Katinyi mártírok emlékműve

2009.06.13. 09:00 :: kelet-europa

Budapest Főváros Önkormányzata és a Lengyel Köztársaság Kormánya 2008-ban pályázatot írt ki a katinyi mártírok emlékművének megtervezésére. Az emlékmű helyszíne Budapest III. kerület Katinyi mártírok parkja, a Nagyszombat utca – Szőlő utca – Bécsi út találkozásánál lévő parkterület. A pályázat célja: a II. világháború idején a katinyi erdőben kivégzett több ezer lengyel katonatiszt emlékének megörökítése.
A nemzetközi pályázat nyilvános, a részvételt tekintve titkos volt, amit 2008. szeptember 29-én hirdettek meg 2009. április 24. benyújtási határidővel. A tervpályázati dokumentációt 64 pályázó nyújtotta be.

Díjazottak

 
Első díj: 20. sz. pályamű
szerzői: Széri-Varga Géza szobrászművész és Széri-Varga Zoltán építész

Részletes bírálat

A 20. sz. terv, egy hatalmas fekete gránitkockát magába foglaló, áttört felületének rajzolatával erdőt imitáló, megbillent, rozsdás vas kubus, a valóság egyszerű, világos,közérthető, didaktikus átirata. A lengyelek számára évtizedeken át tabutéma volt Katiny, ha mégis szóba került, „az erdőben elkövetett gyilkosság” kifejezéssel írták körül. A gyilkosságot sötét titokként leplező elhallgatás erőteljes, markáns kifejezése. A bíráló bizottság tagjainak többsége, a lengyel szakértők pedig egyöntetűen az emlékmű céljaira leginkább alkalmas tervnek ítélték. Kidolgozott környezetterv, és a fenntartás apróbb technikai részleteinek megoldására teendő javaslat birtokában javasolható  megvalósításra.” (részlet a pályázati zárójelentésből)

 
Második díj: 15. sz. pályamű
szerző: Szemenyey-Nagy Tibor szobrászművész

Részletes bírálat

 
A 15. sz. pályamű egészen újszerű, meghökkentő, nagyon hatásos mű, a teljes teret fogva tartja a baljós, sötét felhők alatt. A koncepció a formát az emberi sejtből preparált DNS váz gigantikus nagyításaként írja le, amelyet 10 méter magasan feszít ki a tér teljes területe fölött. A szabálytalanul tépett, foszlányokban lyuggatott rendszer anyaga fémhálóra rögzített, epoxigyantával szilárdított szénszövet, két rétegben kerül felszerelésre. Az alkotó szándéka szerint az enyészet emlékműve, valójában jelentősen több annál. Lényege az, hogy a múlt folyamatosan velünk él, a gyilkosság nyomasztó emléke nem múlhat el se éjjel, se nappal. Ezt a nyomasztó élményt át kell élnie mindenkinek, nem megkerülhető. Nem fordíthatjuk el a fejünket, állandóan fölöttünk van az égbolt egy darabjaként. Nagyon szokatlan mű, hátborzongató, talán a leghatásosabb módja annak, hogy az ember átélje a borzalmat, amire emlékeztetni szeretne. Az emlékhelyet a remény gesztusaként egy 18 méter magas zászlórúdra szerelt lengyel zászló állandó jelenléte egészíti ki. Erénye a tervnek, hogy nem avatkozik bele a többfunkciós terület forgalmába, nem balesetveszélyes, és a rudak felületének megfelelő kezelésével a rongálókat is távol tarthatja.” (részlet a pályázati zárójelentésből)
 
 
Harmadik díj: 47. sz. pályamű
szerzői: Stremeny Géza szobrászművész, Vincze László és Kápolnás Gergely építészek
Részletes bírálat
 
„A park teljes területére vonatkozó land-art jellegű tervek közül a zsűri a 47. sz. tervet emelte ki. A rendkívül kulturált, tartózkodó mű kevés eszközzel, türelmesen vezeti a szemlélőt az  eltitkolt igazság felfedezésére. Nem nyomaszt, nem meghökkentő, tapintatos, hagy időt a feleszmélésre, hogy a békésen hullámzó felszín alatt a föld szörnyű titkot rejt. A felfeslések, útbevágások mentén kibukkanó nevek olvasása ébreszti rá a szemlélődőt arra, hogy az idilli táj nem is tragédiát, hanem gyilkosságot leplez. A felismerés pillanatában a teljes  térségen végigfutó szelíd hullámzás képe megváltozik, beigazolódik a gyanú, feltárul az igazság, és a nyugtalanságtól, gyanakvástól szabadulni többé lehetetlen.”  (részlet a pályázati zárójelentésből)

 

 

A bíráló bizottság tagjai

 
elnök: Farkas Ádám szobrászművész, Képzőművészeti Egyetem
tagok:
Czeslaw Bielecki építész, Lengyel Köztársaság
Jerzy Mizera szobrászművész, Lengyel Köztársaság
Ducki Krysztof grafikusművész, Magyarországi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat
Rajk László építész, Budapest Főváros Önkormányzata
Gábor Éva Mária szobrászművész, Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége
Eleőd Ákos építész, Magyar Építőművészek Szövetsége
Csejdy Júlia művészettörténész, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
Bús Balázs polgármester, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata
Zsigmond Attila formatervező, Budapest Galéria
Szőllőssy Ágnes művészettörténész, Budapest Galéria

A pályázat utóélete

Egy pályázat munkáinak beadása, majd, az eredményhirdetés utáni elszállítása között létrejön egy „virtuális kiállítás”, – amelynek erőterét az adott témakör által inspirált művek, alkotói koncepciók, téma-megközelítések, hangsúlyok változatossága teremti; gondolatgazdag sorozat, különlegességét pontosan összhatása adja.
„Virtuális kiállítás” – hiszen ezt a sorozatot így, egyben csak a mindenkori zsűri látja. Pedig bizonyára mind a szakmai közönség, mind a nagyközönség soraiból vonzana érdeklődőket – erre azonban általában nincs hely, idő, alkalom.
Manapság, az internet világában már valamelyest javult a helyzet, hiszen megnyílt a lehetőség a vonatkozó szakmai fórumokon közzétett pályaművek tanulmányozására, a reflexiók rögzítésére, akár ütköztetésére; ez azonban más. Nem jobb, s nem rosszabb, egyszerűen más műfaj.
Egy kiállítás, egy kiállítás menti beszélgetés atmoszférája, a közvetlen benyomások asszociatív intenzitása az adott alaptémából kiindulva a hozzá kapcsolódó témakörök helyszíni „élveboncolását”, tágabb, átfogóbb elemzését is elősegít(het)i – nem véletlenül indult el az építészeti pályázatok esetében is a pályázat utáni nyilvános értékelések folyamata.
 
Most, a Katiny-pályázat mentén örömmel rögzíthetjük: sikerült megteremteni lehetőségét egy köztéri térkompozíció esetében is a pályázati kiállítás megrendezésének. A főtéma Katiny, de elképzeléseink szerint a történelmi emlékezetről; annak művészeti feldolgozásáról; az emlék-állítás felelősségéről; a köztéri jelekről; köztereink mai és jövendőbeli arculatáról; és számos, a majdani résztvevők által fontosnak ítélt kapcsolódó gondolatról is szeretnénk beszélgetni.
Őszinte a remény, hogy nem lokális esemény, hanem egy folyamat része lesz.
 
A kiállításra 2009 őszén, az Építészet Világnapja alkalmából megrendezett szakmai rendezvénysorozat keretén belül kerül sor.
 
A kiállítás helyszíne: Barabás Villa (Budapest-Hegyvidék, XII. Városmajor u. 44.)
A kiállítás létrehozói: Magyar Építőművészek Szövetsége, Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény
 
A kiállításhoz tematikus kulturális program-sor kapcsolódik:
  • történészi elemzés, előadás és beszélgetés Katiny áldozatairól
  • beszélgetés az emlékmű- pályázatról az alkotók és szakértők részvételével
  • A. Wajda „Katyn”-filmjének vetítése, majd beszélgetés a filmről, a „feldolgozhatatlanról”, s annak feldolgozásáról.
Jelen beharangozó aktualitását a pályázat eredményhirdetése adta - természetesen időben jelentkezni fogunk a részletes program meghirdetésével.
 
Eleőd Ákos építész
a „Katiny-pályázat” során a Magyar Építőművészek Szövetsége által delegált zsűritag, az őszi kiállítás felkért kurátora

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország lengyelország katyn

A bejegyzés trackback címe:

https://kelet-europa.blog.hu/api/trackback/id/tr681180639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.