Kelet-Közép-Európa Blog

A blog Kelet-Közép-Európa és a Balkán történelmével, kultúrájával és hétköznapjaival foglalkozik. Itt olvashatsz programokról, eseményekről, könyvekről és tanulmányokról. Fedezz fel egy ismeretlen, de annál izgalmasabb régiót!

Képek

Hozzászólások

„Ott Északon...” Magyarok a lengyel szeptemberről

2009.09.27. 00:00 :: kelet-europa

Elindult a végzet

Magyarok a lengyel szeptemberről
 
A történeti kutatás jelentős mértékben feltárta a magyar külpolitika második világháborús történetét, s ebben a keretben a korabeli magyar-lengyel kapcsolatokat is. Tény, hogy a két világháború között alapvetően különbözött egymástól a két ország külpolitikai mozgástere és célrendszere, ám ebben a korszakban is élt tovább Magyarországon a lengyelbarátság régi hagyománya. 1929-ben hozták létre például magyar politikusok és értelmiségiek a Mickiewicz Társaságot történelmi és művészeti kapcsolataink ápolására, 1936-ban kulturális együttműködésről kötött egyezményt a két ország, Horthy Miklós kormányzó pedig 1938-ban Lengyelországba látogatott. De ekkor nyitotta meg kapuit a budapesti Lengyel Intézet is.
A menekültek befogadására tehát társadalomlélektanilag nem üres térben került sor. Ennek a történetnek számos részletét megismerhettük az elmúlt évtizedekben. Ma már valószínűleg senkinek nem jut eszébe olyan feltételezés, miszerint a magyar kormány nacionalizmusból és cinizmusból nyitotta volna meg a határt. 1939-ben a magyar közvélemény túlnyomó többsége a megtámadott, majd negyedszer felosztott Lengyelország pártján állt. A szomszédos nemzet tragédiájából - csakúgy mint nem egyszer a XIX. században - a magunk számára véltek üzenetet olvasni.
 
 „Ott Északon...” című kötet a második világháború kirobbanásának és Lengyelország megtámadásának magyarországi visszhangját mutatja be. A magyar szellemi élet számos kitűnő képviselője ragadt tollat együttérzésének kifejezésére. Költők és írók, közírók és politikai elemzők különböző módon tették ezt. Olyan jelentős személyiségek mint Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Bálint György, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kodolányi János. A szépirodalmat tekintve többek között Erdélyi József, Jékely Zoltán vagy Márai Sándor. Versek, novellák és esszék formájában adtak hangot a lengyel–magyar sorközösséget érintő gondolataiknak. Szinte kivétel nélkül a magyar sorsot látták meg lengyelek szenvedéseiben. Többen felismerték már akkor, hogy a lengyel–német háború korszakhatár lesz Európa és a világ történelmében, s figyelmeztettek arra, hogy a magyar társadalomnak és a politikának ebben a vészterhes történelmi pillanatban meg kell őrizni a semlegességét, bár közömbös nem maradhat a testvérnép szenvedése láttán.
 
Helyszínről küldött tudósításokban számolt be az eseményekről a Magyar Nemzet és a Népszava is. Megszólaltak a lapokban olyan magyarok, akik Lengyelországban élték át a háború kitörésének első napjait, s mintegy pillanatképet rögzítve mutatták be a magyar társadalom számára a háború előtti pillanatokat, majd a háború kitörése utáni szörnyűséget. Kiváló újságírók és katonapolitikai elemzők mérlegelték, milyen következményekkel jár a Lengyelország ellen elkövetett agresszió és a két totalitárius nagyhatalom egyessége. Például Pethő Sándor, Gratz Gusztáv és Tombor Jenő.

„Ott Északon...” Magyarok a lengyel szeptemberről

Szerkesztette és válogatta: Kiss Gy. Csaba

Az anyaggyűjtésben közreműködött: Mitrovits Miklós

Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2009.

Könyvbemutatók:

Pécs, Művészetek és Irodalom Háza, szeptember 21. 18 óra, Eck Imre terem.

Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, szeptember 22. 18 óra.

 

Erdélyi József: „Jescse Polszka”
 
( Részlet )
 
Csak nem hagyja magát a lengyel,
két óriás közt egyedül,
küzd a nemes ember, a férfi,
s habár a kormány menekül:
marad a nép, a lengyel nemzet,
azért, hogy lásson a világ
valami hátborzongató szép
nagy tanító tragédiát.
 
Csak nem hagyja magát a lengyel,
küzd, bár a harc reménytelen,
támad a páncélkocsik ellen,
mik ellen nincs is védelem.
Nem is országát védi már,
csak a lengyel becsületet
s a győztes a vesztes előtt
sorakozik és tiszteleg.
 
(Nemzetőr, 1939. szeptember 25.)
 
 

A MAGYAR NEMZET ELŐZETES beszámolója

1 komment

Címkék: kultúra történelem magyarország lengyelország könyvajánló

A bejegyzés trackback címe:

https://kelet-europa.blog.hu/api/trackback/id/tr341388304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Qfajka 2009.09.23. 10:44:46

Szeptember
2009. szeptember 5. Kiss Gy. Csaba
www.mno.hu/portal/660751#
A lengyelek történelmi emlékezetében ott sorakoznak a gazdag szimbolikájú hónapok. Január és november egy-egy szabadságharcot jelent a XIX. századból, június 1956 Poznanját, augusztus az emlékezetes gdanski megállapodást 1980-ból a szabad és független szakszervezet engedélyezéséről, december a Szolidaritás mozgalom letörésére bevezetett hadiállapotot. Szeptember az 1939-es nemzeti tragédiát. A hősi küzdelem és végzetes vereség emlékét. Évtizedek alatt könyvek, filmek, visszaemlékezések garmadája született erről a szeptemberről.
A magyar–lengyel kapcsolatokban is különös jelentősége volt ennek a hónapnak. Amikor a szovjet hadsereg hátba támadta a kétségbeesetten védekező Lengyelországot, Magyarország megnyitotta a határát a menekültek előtt. Az akkori magyar politika és közvélemény számára nem volt közömbös, mi történik a szomszédunkban. Tudtuk ezt, amikor Mitrovits Miklós fiatal történésszel elkezdtük gyűjteni a magyar szellemi élet korabeli reflexióit a lengyel tragédiáról, s mégis meglepetésként ért bennünket, hogy hány kitűnő újságíró, politikai elemző és író ragadott tollat, hogy elmondja lengyelországi élményeit-tapasztalatait, továbbá véleményét a történtekről. A Magyar Nemzetnek és a Népszavának tudósítója volt a helyszínen; voltak magyarok, akik Lengyelországban élték át a háború első napjait, néhányan pedig a hadakat kísérő tudósítóként járhattak ott.
Válogatásunk nem törekszik teljességre, azt szerettük volna mindenekelőtt érzékeltetni, hogy hány írónk és publicistánk tartotta fontosnak abban a próbáló időben a magyar–lengyel barátság nemes hagyományát ápolni. Kölcseyét, Kossuthét, Vörösmartyét vagy éppen Petőfiét. Nem szégyenkezhetünk az 1939-es névsorral sem. Olyan kitűnő költőket találunk közöttük, mint például Erdélyi József vagy Jékely Zoltán (az ő verséből való a kötet címe), jeles írókat, mint Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Kodolányi János és Márai Sándor. A publicisták közül említhetem Bálint Györgyöt és Pethő Sándort, a Magyar Nemzet akkori főszerkesztőjét.
A legtöbben pontosan érzékelték, amit Kodolányi János már két nappal a Molotov–Ribbentrop-paktum előtt megfogalmazott: ha Lengyelország függetlensége csorbul, Magyarországé sem marad épen; ami természetesen fordítva is igaz. Ezt a régi – és máig érvényes – geopolitikai tanulságot üzenték 1939 magyar írástudói az olvasóknak.
(Ott Északon… – Magyarok a lengyel szeptemberről, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2009. A könyv bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz szeptember 22-én 18 órakor.)