Kelet-Közép-Európa Blog

A blog Kelet-Közép-Európa és a Balkán történelmével, kultúrájával és hétköznapjaival foglalkozik. Itt olvashatsz programokról, eseményekről, könyvekről és tanulmányokról. Fedezz fel egy ismeretlen, de annál izgalmasabb régiót!

Képek

Hozzászólások

Egyesítés vagy újraegyesítés? - interjú Zahorán Csaba történésszel

2009.12.04. 07:56 :: kelet-europa

Erdély megszerzése: örömtánc nacionalista felvonulással

A román nemzeti ünnep, december elseje délkeleti szomszédunkban az ország egyesítésére emlékeztet. Ez azonban a magyarok számára tragikus nap, hiszen Erdély elvesztését jelenti. A történelmi nézőpontok különbségéről, a ma is időnként érzékelhető feszültségről Zahorán Csaba történésszel, a Terra Recognita Alapítvány munkatársával beszélgettünk.

hvg.hu: Mi a jelentősége december elsejének, az egyesítésnek? A román elnevezés, "újraegyesítés" – már önmagában is érdekes, erről írtak egy közös tanulmányban Kollai Istvánnal is.

Zahorán Csaba: A dák-római eredetre és kontinuitásra épülő román köztudatban a Nagy Egyesülés a történelmi „román országok” – azaz az idegen uralom alatt lévő (Erdély, Bukovina, Besszarábia) területek és a független Románia (Ókirályság) – tartósnak bizonyult egyesülése-újraegyesülése. A történelem során a románokat eddig csak egyszer egyesítette román uralkodó, a havasalföldi Vitéz Mihály (Mihai Viteazul), de ő is csak átmeneti időre, 1600-ban. Mindenesetre a román nemzeti történetírás számára ez volt a későbbi egyesülés előképe, vonatkozási pontja.

hvg.hu: Hogyan látja ezt a mai román és a mai magyar közvélemény? Változott-e döntően például a korábbihoz képest a román vagy magyar felfogás?

Z. Cs.: Természetesen teljesen ellentétes módon látják, és ez gyakorlatilag mindmáig alig változott. Amikor 1990-ben törvény született Románia új nemzeti ünnepéről, a magyarok ezt eleve nem fogadták nagy örömmel. A magyar politikusok ünnepi beszédeikben rendszerint az 1918. december 1-jén elfogadott, méltányos nemzetiségi politikát kilátásba helyező Gyulafehérvári Határozatokra hivatkoznak, azok megvalósulatlanságát emlegetik fel, és jelzik, hogy bár tiszteletben tartják a románok érzéseit, ez a magyarok számára nem örömünnep.

hvg.hu: És hogy reagál erre a román közvélemény?

Z. Cs.: A magyar részvételt általában hiányolja a román média és a politikusok, például Sepsiszentgyörgy egykori polgármesterét rendszeresen kritizálták, hogy nincs jelen, illetve hogy meglehetősen gyér a város ünnepi díszítése – román zászlókkal. Időnként a nemzeti-nacionalista diskurzus középpontjába kerül az ünnep, mint például 2001-ben, amikor Csíkszeredán nagyszabású ünnepséget kívántak rendezni, mire a helyi magyar városvezetők gyászszalag viselésére hívták fel a lakosságot – ám ezt végül visszavonták. 

hvg.hu: Előfordult, hogy a magyar és a román kormányfő együtt próbált ünnepelni.

Z. Cs.: Érdekes kezdeményezés volt – vagy inkább lehetett volna – a 2002-es, budapesti Medgyessy-Nastase koccintás, akár a történelmi megbékélés egyik fontos gesztusa is lehetett volna, de szemlátomást erre még nem igazán érett egyik fél sem.

hvg.hu: Történészként hogy látja december elseje jelentőségét? Érdekes gondolatuk volt Kollai Istvánnal, hogy december elseje gyakorlatilag Trianonnal is összefonódik, ráadásul a szlovák nacionalizmus kiteljesedésének is az ünnepe, csak ezt ugye kevesen kapcsolják össze.

Z. Cs.: December elseje a modern Románia legfontosabb napja, a román nemzeti törekvések betetőzése, legnagyobb diadala – hiszen Erdély „megszerzését” jelenti. És hogy az erdélyi románok - 1918-ban Erdély lakosságának többségéről van szó – kisebbségi státusa véget ért. Bár Nagy-Románia nem élte túl a második világháborút, Besszarábia, Észak-Bukovina, Dél-Dobrudzsa ismét elveszett, Erdély máig teljes egészében Románia része. Trianon, majd Párizs (1947-ben) mindezt békeszerződés formájában szentesítette. Az erdélyi magyarok számára azonban 1918. december elseje a kisebbségi lét kezdetét jelenti, ami a nemzetállamok korában nem éppen vidám sors. A román nemzetiségi politika nem igazán kedvezett a kisebbségek fejlődésének vagy fennmaradásának, például a romániai szász és sváb vagy a zsidó közösségek napjainkra szinte teljesen eltűntek. De az európai integráció és a demokratizálódás követketében 1989 után komoly pozitív elmozdulás történt. Bár sok még a teljesítetlen igény – magyar egyetem, autonómia, kisebbségi törvény –, a mai Románia már korántsem a két világháború közötti vagy a Ceausescu alatti ország.

hvg.hu: Hogyan készülnek idén a románok és a magyarok az ünneplésre?

Z. Cs.: Az ünnepségeknek általában majális jellegük van, katonai felvonulásokkal, ünnepi koszorúzásokkal, beszédekkel, majd a résztvevők eltáncolják a hagyományos román körtáncot, a hórát. Gyulafehérváron is nagy ünnepeket tartanak. Érzékenyebbek a székelyföldi ünnepek – például 2001-ben. Most pedig a Noua Dreapta (ND) nevű szélsőjobboldali nacionalista, a román fasiszta-vasgárdista hagyományokat vállaló szervezet idén a magyar szeparatizmus ellen, a „Székelyföld román föld” jegyében tervez felvonulást Sepsiszentgyörgyön. Az ünnepség helyi román szervezői szokásos ünnepet terveznek, helyi és más városokból érkező népdal-együttesekkel, táncosokkal, és nincsenek kapcsolatban a ND akciójával.

hvg.hu: Mit szólnak ehhez a romániai politikai pártok?

Z. Cs.: A Demokrata Liberális Párt és a Nemzeti Liberális Párt helyi politikusai gyorsan elhatárolódtak a ND tervezett felvonulásától, míg a magyar politikusok provokációként értelmezik a Noua Dreapta akcióját, és a rendőrség is felkészül az esetleges rendbontás megakadályozására. Ugyanakkor magyar készülődésekről (a csíkszeredai Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomról) is vannak hírek.

hvg.hu: Mit hozhat a jövő? Lesz-e megbékélés, legalább a történészek szintjén?

Z. Cs.: Amíg két, szinte párhuzamos nemzeti történetírás és történelemszemlélet létezik egymás mellett, aminek két meglehetősen eltérő történelmi köztudat az eredménye, addig nehezen beszélhetünk megbékélésről, legalábbis ezen a szimbolikus területen. De a magyar és a román történészek együttműködése segíthet ezen, még ha ez a legjobb esetben is csak középtávon lehet érezhető. Ehhez persze sok közös projektre van szükség – ilyenek vannak is, például a História és a bukaresti Magazin Istoric együttműködése, vagy a különféle történészműhelyekben zajló közös munka. De miközben például magyar-szlovák viszonylatban jól halad egy közös történelemtankönyv vagy segédkönyv elkészítése, magyar-román vonatkozásban e területen sajnos nincs előrelépés.

 

Mi történt Gyulafehérváron 1918. december 1-jén?

1918. december elsejére az akkor nemrég alakult Román Nemzeti Tanács gyűlést hívott össze Gyulafehérvárra. A tömegrendezvényen kimondták, hogy Erdély egyesül Romániával. Így jött létre 1918-ban Nagy-Románia, amely a két háború között Erdélyt, Moldvát, Havasalföldet, Besszarábiát, Bukovinát és Dobrudzsát foglalta magába. E területek jelentős részét az első világháború győztesei ítélték meg Romániának a Párizs környéki békékben. Az 1918. december elsején Gyulafehérváron összegyűlt százezernyi résztvevő nemcsak az egyesítést fogadta el, hanem határozatot hozott a kisebbségek jogairól is. Később azonban ezt a román politikusok nem vették figyelembe. Ferdinánd román király is csak a Gyulafehérvári Határozatok első, Magyarország románok lakta területeinek Romániával való egyesülését kimondó pontját foglalta törvénybe.

Eredeti megjelenés: HVG Online

A témához kapcsolódik a História legújabb, 2009/8. száma:

Magyarország és Románia a II. világháborúban

Szólj hozzá!

Címkék: politika történelem magyarország románia terra recognita zahorán csaba

A bejegyzés trackback címe:

https://kelet-europa.blog.hu/api/trackback/id/tr331572966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.