Kelet-Közép-Európa Blog

A blog Kelet-Közép-Európa és a Balkán történelmével, kultúrájával és hétköznapjaival foglalkozik. Itt olvashatsz programokról, eseményekről, könyvekről és tanulmányokról. Fedezz fel egy ismeretlen, de annál izgalmasabb régiót!

Képek

Hozzászólások

Tűz van, babám! Miloš Forman filmkarnevál

2012.02.08. 18:41 :: kelet-europa

Ünnepeljük együtt a rendező születésnapját a Toldi moziban! 2012. február 17 és 20 között hat leghíresebb filmje kerül vetítésre, gazdag kísérőprogrammal, számos meglepetéssel.

Az ünnepi forgatag színterén a Toldi Moziban február 17-től 20-ig ezek a programok várhatóak:

2012.02.17. péntek 

 

19.00                     

Karneválnyitó Réz Andrással

Tűz van, Babám!
(Hoří má panenko, színes, csehszlovák-olasz, 1967, 71 perc)

21.00                     

Tűzoltóbál tombolával disznósajttal és Staropramen sörrel a Pomázi Tűzoltózenekar és a TÁP színház tagjainak közreműködésével.

2012.02.18. szombat

 

17.30                       

Fekete Péter 
(Černý Petr, fekete-fehér, csehszlovák, 1963, 90 perc)

20.00                      

Száll a kaukk fészkére
(One Flew Over The Cuckoo’s Nest, 5 Oscar-díjas, amerikai, 1975, 129 perc)

19.00                       

Forman-mesék - Jan Novák író-forgatókönyvíró bemutatja a Kalligram kiadónál megjelent Miloš Forman, Jan Novák: Fordulatok – Emlékirataim című életrajzi könyvet. 

22.00                        

Születésnapi csoportterápia a Táp Színház vezetésével, a prágai Stormin zenekar közreműködésével.

2012.02.19.  vasárnap      

 

17.30                        

Egy szöszi szerelme 
(Lásky jedné plavolásky, fekete-fehér, csehszlovák, 1965, 90 perc)

20.00                        

Hair 
(Hair, színes, amerikai, 1979, 121 perc)

19.00                         

Miloš Forman filmplakát-kiállítás

22.00                        

Vízöntők ünneplése a  prágai Stormin zenekar közreműködésével.

2012.02.20. hétfő          

 

19.00                       

Amadeus – rendezői változat
(Amadeus, 8 Oscar-díjas, színes, amerikai, 1984, 173 perc)

21.40                       

Fesztiválzáró - a zongoránál Jan Vojtek és barátai

 

Egy kis olvasnivaló Réz Andrástól:

KISEMBEREK – NAGY EMBEREK

Néhány hete, január 3-án elment Josef Škvorecký. Elegáns, szellemes és bátor író volt. 1968-ban, amikor a Prágai Tavasz szomorú őszre fordult, Kanadába emigrált. Ott jelentette meg 1971-ben All The Bright Young Men And Women című könyvét, a cseh film „személyes történetét”. Emlékek, anekdoták, pletykák furcsa sora, amely a filmcsinálók sorsán keresztül hihetetlenül sok mindent mesél el a cseh kultúráról, identitásról, az emberi esendőségről és méltóságról. Emberekről. És ezeknek a históriáknak állandóan vissza-visszatérő figurája Miloš Forman.

Miloš Forman nyolcvanéves. Tudom jól, hogy ilyenkor fontos, de legalábbis fontoskodó mondatokat kellene írnom a Mester életművéről, de nem megy. S bár Formant személyesen nem ismerem, csak a filmjeit, mégis szívesebben választanám - Josef Škvoreckýhez hasonlóan – a személyességet.  Egyszerűen azért, mert az a mód, ahogyan Forman rákérdez a világra, nagyon közel áll hozzám. Mert szívesen szemlélem a világot Forman szemszögéből. És bár vitathatatlan, hogy ez a fél évszázados alkotói pálya hihetetlenül sokszínű, számtalan olyan eleme van, amely a csehszlovák újhullámos filmjeitől napjainkig végigkíséri Forman filmjeit.

Még fiatal mozibubus voltam, amikor először láttam korai filmjeit: a Fekete Pétert és az Egy szöszi szerelmét. A mai televíziós tehetségkutató műsorokat messze megelőző Meghallgatással csak később találkoztam. Hogy miért szerettem meg őket? Talán azért, mert nem csaptak át szatírába. Azért, mert a rendező nem játszotta el bennük a mindentudót, a moralistát. A szatírában ugyanis szükségképpen benne van a kívülről való megítélés, egyfajta fensőbbség, amellyel a bölcs szemlélődő ítéletet hirdet. Forman azonban lemondott erről a lehetőségről. Egy finom mozdulattal átengedte ezt a nézőknek. Kis történetek – kisemberekről. Amikor – egy zugvetítésen a Filmgyárban – a Tűz van, babám!-mal találkoztam, először azt hittem, ez már aztán kemény politikai szatíra. Azt szerettem volna hinni. Belevetítettem a kor Magyarországát, kétségeinket, tanácstalanságunkat, tétova ellenállásunkat. Csak később értettem meg, hogy ez a jelentés bennünk jött létre. Itt és akkor. Hiszen Forman itt sem tett mást, mint elmesélt egy kis történetet. Csakhogy ez a történet furcsa módon mégis félelmet ébresztett a létezett szocializmus hatalomiparosaiban. Hiszen nem voltak erősek ők a hitükben, hogy amit tesznek, helyesen teszik. De az ördögbe is! Miféle hatalom az, amely már önmagának sem hisz? Miféle hatalom az, amelyet egy ártatlan tűzoltóbáltól is kiver a jeges veríték? Pedig ez a groteszk nem beszél a Pártról, a nagy és rendíthetetlen Szovjetunióról. Csak valami olyasmit mutat meg, hogy egy kevéske hatalom is elég ahhoz, hogy mint egy kanálnyi ecet megsavanyítsa az élet hordónyi borát.

Később mint afféle közép-európai értelmiségi aggódtam, mi lesz Forman-nal. Képes lesz-e Amerikában megragadni a mi közép-európai tanácstalanságunkat. Hiszen az Elszakadás már csak annyiban volt közép-európai, hogy ugyanaz a groteszk járta át, mint az újhullámos filmjeit. Márpedig mi az amerikai filmjeiben is mindig az európaiságot kerestük. És amikor a mozikba került nálunk a Száll a kakukk fészkére, majd a Hair, hevesen bólogattunk: igen, ezek a mi filmjeink. Hatalomról, elnyomásról, szabadságról.

Aztán jött a Ragtime. Fanyalogtunk. Úgy éreztük, Forman elárult bennünket. Hiszen ez már Amerikáról szól. Talán arra sem figyeltünk eléggé, hogy Doctorow regényéből éppen a Kohlhaas Mihály-vonalat tette a leghangsúlyosabbá. A méltóságáért küzdő embert. S bár az Amadeusnak nem tudtunk ellenállni, csöndes rezignáltsággal elkönyveltük, hogy sorry, de ez a Miloš elamerikanizálódott. Aztán Forman-hiányos évek jöttek, hiszen a Valmont nem került a mozikba. A forgalmazó egy kicsit betojt, hogy Stephen Frears kiemelkedően sikeres Choderlos de Laclos-adaptációja, a Veszedelmes viszonyok után Forman filmje nem lesz eléggé sikeres. Évek múltán, amikor megszereztem mindkét filmet, leültem a tévé elé, és mindkettőt végignéztem egymás után. Hihetetlen élmény volt. Mert míg Frears kíméletlen, olykor marionett-játékot idéző rokokóra rendezte a levélregényt, Forman a szelídebb, érzékenyebb biedermeier felé tolta el. És önmagához híven nem hirdetett ítéletet.

1996-ban aztán Miloš Forman visszatér az Amadeusban feltett kérdéséhez: mit tud kezdeni a világ a nagy emberekkel, akik felrúgják a szabályokat, akik provokálnak? És visszatér a Ragtime alaptéziséhez is: a méltósághoz. A Larry Flynt, a provokátornak már a plakátja is tökéletes provokáció. Félreértés ne essék: nem a Hustler érdekli, hanem az, mihez kezd az amerikai szabadságeszmény egy felforgatóval. Vagy egy másik felforgatóval: Andy Kaufmannal. Az Ember a Holdon ugyanis azt vizsgálja, mit kezd a közönség azzal a már-már dadaista komikussal, aki a nyárspolgárok Amerikájának orrát beleveri a saját képmutatásába, szépelgésébe.

Legutóbbi filmje, a Goya kísértetei számtalan súlyos kérdést vet fel. A legsúlyosabb kérdés: van-e egyáltalán esélye, létjogosultsága a moziban az ilyesfajta filmeknek a 21. században? A hatvanas-hetvenes években a film százmilliók gondolkodására volt hatással. A diktatúrákban filmeket tiltottak be vagy suvasztottak dobozba. Ma, 2012-ben a mozi – látványosságágazat. A megszállott mozibubusokat leszámítva mérhetetlenül kevesen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy a mozi lenne az a hely, ahol a nagy kérdések feltétetnek. Ha egy film tetszik, lájkolod. Ha nem, fikázod. A Goya kísérteteinek talán esélye sem volt arra, hogy ebben a megváltozott világban topic-ká váljon. Hogy vitába bonyolódjunk arról, mit jelent ma a diktatúra, miként ömlik el a világon valamiféle irracionális massza, hogy bár nincs inkvizíció, de igény azért lenne rá...

Változott a világ. Miloš Forman azonban változatlanul felteszi a kérdéseit: lehetünk-e szabadok, ártatlanok? Elviseli-e a világ a provokátorokat? Élhetünk-e méltósággal? Szabad-e embernek lennünk? 

                                                                                                                                                   Réz András    

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!

Belépőjegy ára a vetítésekre egységesen 800 forint, amely az előadás után beváltható egy pohár Staropramen sörre :)

Helyszín:

Toldi Mozi, 1054 Budapest Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.

Dátum:

-tól: 2012.02.17.
-ig: 2012.02.20.

Szervező:

A Cseh Centrum együttműködő partner

Szólj hozzá!

Címkék: film kultúra csehország csehszlovákia milos forman cseh centrum

A bejegyzés trackback címe:

https://kelet-europa.blog.hu/api/trackback/id/tr534079438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.