Egy új projekt kezdődött el Magyarországon és Szlovákiában a német „Erinnerung, Verantwortung und Zukunft” alapítvány „Geschichtswerkstatt Europa” programjának (www.geschichtswerkstatt-europa.org) támogatásával. Két történész, Slávka Otcenášová és Zahorán Csaba kutatása a program 28 másik európai projektje közé illeszkedik, amelyek közös témája a „Háború, a háború utáni időszak és hidegháború”.
Az Emlékek az eltűnt szomszédságról – zsidók Budapesten és Pozsonyban a második világháború vége után nevű projekt azt az univerzálisnak is nevezhető történetet próbálja meg bemutatni, hogy egy közösség általában véve milyen módon reagál a politikára, hogyan változik meg és az emberek életmódja, miközben megpróbálják meghaladni a háború traumáját és újjáalakítani a szétzilált közösségeket, szembenézve a társadalomból való kizárással, és a korábbi otthonaikba való reintegrálódásukat kísérő mindennapi problémákkal.
A kutatás célja, hogy rámutasson a megbélyegzés és a sztereotípia-képzés káros következményeire, illetve ezek kihatására egy csoport viselkedésére. A két történész a kiválasztott emberekkel elkészített interjúk és a szakirodalom alapján egy olyan didaktikai anyagot állít össze, amely workshopok keretében nyújthat majd segítséget a diákok készségeinek fejlesztéséhez – a múlt kritikai megértéséhez és a különféle nézőpontok alkalmazásához a környező világ értelmezése során.
Slávka Otcenášová és Zahorán Csaba úgy vélik, hogy valószínűleg a tizenkettedik órába léptünk, ami a szemtanúkat illeti, hiszen egyre kevesebb azoknak a száma, akiknek saját emlékeik vannak a holokausztról és arról, ami azután következett. Az ő tapasztalataik és szubjektív benyomásaik így végérvényesen elvesznek. Bár a holokauszt és túlélőinek témája sok kutatót foglalkoztat, a két történész egy kevésbé gyakori megközelítést alkalmaz: inkább a következmények „orvoslásának” módjaira és az európai társadalmakat a második világháborúban ért tragédiák feldolgozására koncentrálnak. Beleértve a többségi, vagyis „nem zsidó” közösségeket is, hiszen a holokauszt rájuk nézve is komoly csapást és veszteséget jelentett. Ráadásul a diszkrimináció, bizonyos csoportok és közösségek kizárása a társadalomból, a kollektív bűnösség, a nacionalizmus és a rasszizmus sajnos olyan jelenségek, amelyek a történelemben – kisebb-nagyobb mértékben – rendszeresen megismétlődnek, következményeiket pedig mindig újra és újra kezelni kell, egyre új és új sebeket látva el. Ezért a koncentrációs táborokból és gettókból visszatért emberek tapasztalatai ma is nagyon hasznosak lehetnek, például a Jugoszlávia felbomlását kísérő konfliktusokat követően vagy a kevésbé drámai, de időnként nem kevésbé súlyos és traumatikus következményekkel járó társadalmi változások és válságok után.
A kutatásról és más projektekről többet is megtudhat a következő honlapon: www.geschichtswerkstatt-europa.org
Slávka Otčenášová, Zahorán Csaba
Hozzászólások