Kelet-Közép-Európa Blog

Kedves olvasóink!

A mai nappal ez a blog megszűnik. Hasonló tematikával, de megújult formában folytatódik a történet máshol.

Katt ide!

Üdvözlettel,

A szerk.

Április 23-án, szerdán az ELTE BTK Kari Tanácstermében tartott előadást Rudolf Chmel: Egy közép-európai polgár a közép-európai összetartozásról címmel. Az ismert szlovák irodalomtörténész, politikus korábban számos írásában kifejtette, hogy miért is tartja magát közép-európainak, így ennek meghatározása most sem maradt el. A magyarul elmondott bevezetőben főleg saját életének néhány állomását említette: kitért arra, hogy számára fiatal korában poprádi lakásuknak még a fürdőszobájából is nézve a Magas-Tátra nem adott számára semmilyen plusz érzést, amitől „nacionalista” gondolatai támadtak volna, ugyanígy ma sem jelent semmi többletet számára az, ha pozsonyi lakásából a várra rálát. - Miklós Dániel írása.

Az előadását anyanyelvén folytatta, ahol kitért arra, hogy miben áll az összefogás problémája Közép-Európában. Ezzel kapcsolatosan rögtön megjegyezte, hogy őt már nézték hungarofilnek Szlovákiában, de szlovákpártinak is Magyarországon. Az egyszerű példával utalt arra, hogy mind a szlovák, mind a magyar fél túlságosan egyoldalúan közelíti meg a történelmet: nemcsak hogy párbeszéd nincs, de még próbálkozás sem igazán, hogy a másik fejével gondolkodjanak az emberek. Erre egy újabb – írásaiban gyakran szereplő személyes – példát hozott fel. 1990-1992 között Rudolf Chmel Csehszlovákia, majd a névváltozás után Cseh-Szlovákia utolsó budapesti nagykövete volt (az előadó maga is Cseh-Szlovákiában született 1939-ben: a müncheni döntés után változott meg az ország neve). Megbízólevelét akkor egy író-elnök Václav Havel írta alá, és adta át egy író-elnöknek Göncz Árpádnak. Chmel az 1989-es változások után – saját maga belátta, hogy – naivan, úgy gondolta, hogy most van lehetőség a magyar-szlovák megegyezésre, hiszen még a szlovák és a magyar parlament elnöke is az előző rendszer ellenzékéhez tartozott (František Mikloško és Szabad György). Példaként a cseh-német megbékélési folyamat állt Rudolf Chmel előtt, amelynek Václav Havel volt az egyik előremozdítója. Sikerült egy magyar és egy szlovák történészbizottságot létrehozni, amely egy-egy nyilatkozat létrehozásán fáradozott, amelyben arról kellett szólniuk, hogy miként is látják egymás történelmét. A nyilatkozatok azonban gyakorlatilag egymás ellentétei voltak, így a nagyszabású tervből semmi sem lett. Azóta sem.

Egymás meg nem értése mellett az együttműködés hiányát is felhozta mondandójában Rudolf Chmel, aki szerint a Visegrádi Együttműködés ezért sem tudja úgy ellátni feladatát, mint ahogyan azt az alapításkor tervezték. Itt Lech Wałesa példáját hozta fel, akinek lehetett hajtogatni, hogy mi is a közép-európaiság, de leginkább ő magát egy balti embernek tartotta a kilencvenes években. Hozzátette azonban az előadó, hogy dacára ennek még mindig a lengyelek a legstabilabb partnerei az Együttműködésnek, míg a magyar-szlovák ellentétek továbbra is nehezítik a működést. Sokak számára fontos kérdés, hogy Közép-Európának hol vannak a határai – erre Rudolf Chmel sem adott választ (személyes megjegyzés: fölösleges lenne vonalzóval méricskélni, nem ez a lényegi kérdés), de az előbbieket is felhasználva elmondta, hogy egyfajta sorsközösség alakult ki az itteni népek között a történelem folyamán, amelynek fontos pontja volt az államok soknemzetiségűsége. Ezért is tartja Rudolf Chmel fontosnak, hogy ismerjük meg a másikat, mert az itt felmerülő problémákat nem lehet megoldani egyoldalúan. Számára ezért is furcsa, hogy a XIX. századi etnokrácia ma egyfajta reneszánszát éli a régióban. Zárszóként életfelfogásának egyik alapvetését, és talán a közép-európaiságnak egyik általa meghatározott axiómáját tette hozzá előadásához: „Egy közép-európai nem lehet nacionalista.”

Az előadás után a Szlovák Intézetben bemutatták Rudolf Chmel Jelen és történelem - Az etnokráciától a demokráciáig és vissza című kötetét is.

A Felvidék – Horná zem Vladislava Plančíková vizsgafilmje, amelyen hat éven át dolgozott. A rendező dédszülei Tótkomlósról áttelepült szlovákok, akik életük végéig visszavágytak szülőfalujukba.

A második világháború utáni „szlovák–magyar sakkjátszmáját” feldolgozó film elsősorban azt vizsgálja, hogyan változtatta meg a politika olyan emberek életét, akik nem is értették, mi történik velük. Hogyan kommunikálta a lakosságcserét az akkori sajtó? Mit tudnak minderről a mai fiatalok, magyarok és szlovákok?

Az animációs megoldásokat is felvonultató dokumentumfilm az első olyan hazai projekt, amelynek készítői adománygyűjtés útján igyekeznek előteremteni az országos terjesztés anyagi hátterét. Olyan helyeken is készek levetíteni a filmet, ahol nincs mozi. Szeretnék nyakukba venni az országot, és ha kell, lepedőből csinálnak vetítővásznat, illetve saját autóval szállítják a kópiát oda, ahol érdeklődnek a film iránt.

Peter Gašparík, a Filmtopia képviselője elmondta, hogy már eddig is sok pozitív visszajelzést, gratulációt kaptak a legnagyobb internetes közösségi oldalon, illetve levélben. 2500 euróra lenne szükségük a vándormozi útnak indításához. Eddig mintegy 1500 euró gyűlt össze az Indiegogo.com portálon keresztül, ami jelentős összeg, de még nem elég céljaik megvalósításához. Azok az intézmények, klubok, vagy akár magánszemélyek, akik 250 eurót adományoznak, megszabhatják a vetítés helyét és idejét. Az adakozók között a film DVD-it, emléktárgyakat, illetve Koszorús Rita festőművész egyik képét sorsolják ki. A gyűjtés vasárnapig tart.

Forrás: Új Szó

A Film hivatalos oldala

Felvidék (Trailer)

Tisztelettel meghívjuk Önt

Rudolf Chmel

előadására, és könyvének bemutatójára

I.
EGY KÖZÉP-EURÓPAI POLGÁR A KÖZÉP-EURÓPAI ÖSSZETARTOZÁSRÓL
címmel

az ELTE BTK Kari Tanácstermébe (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/a)
2014. április 23-án 14.00 órára

II.
JELEN ÉS TÖRTÉNELEM
(Az etnokráciától a demokráciáig és vissza)

címmel

a Szlovák Intézetbe (1088 Budapest, Rákóczi út 15.)
2014. április 23-án 16.00 órára

Szeretettel várunk mindenkit a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében megrendezésre kerülő lengyel programokra, a könyvfesztivál ideje alatt, 2014. április 24. és 27. között!

PROGRAMOK:

Szymborskától szeretettel (kiállítás)
2014. április 23. (szerda) 18.00 – Lengyel Intézet (1065 Budapest, Nagymező u. 15.)
A Nobel-díjas költőnő, Wisława Szymborska kollázsai először Magyarországon!

Kiállításmegnyitó a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 0. napján, a Lengyel Intézetben.

Megnyitják:

Michał Rusinek – Wisława Szymborska volt titkára, a W. SZ. Alapítvány elnöke

Csordás Gábor - költő, műfordító

Európai Írótalálkozó

2014. április 25. (péntek) –Európa Pont (Lövőház u. 35.)
10.00 — 11.30
Európa száz éve
Vendégek: Aleš Debeljak/ Alida Bremer /Kristian Novak/ Marco Magini/ Ana Margarida de
Carvalho/ Alina Molisak /Spiró György (moderátor / chair: Csordás Gábor)

14.30—16.00
Egyéni és kollektív válaszutak és életstratégiák a kibővült Európában
Vendégek: Rosa Liksom/ Judith Rotem/ Jørgen Lorentzen/ Pauliina Rauhala
/Patrycja Pustkowiak/ Jasmin B. Frelih/ Maria A. Ioannou/ Hidas Judit (moderátor/
Chair/ Gács Anna)

KÖNYVBEMUTATÓ!
Anne Applebaum: Vasfüggöny. Kelet-Európa megtörése 1944 ̶ 1956
2014. április 26. (szombat) 10:30 – Millenáris, Osztovits Levente terem
A szerzővel Bethlen János újságíró beszélget. Az Európa Könyvkiadó programja.
Bővebben

KÖNYVBEMUTATÓ!
Igor Ostachowicz: Űzött lelkek éjszakája
2014. április 26. (szombat) 13:00 - Millenáris, Szabó Magda terem
A szerzővel és a könyv fordítójával, Németh Orsolyával, a Kossuth Kiadó szerkesztője, Reményi József Tamás beszélget.
Bővebben

KÖNYVBEMUTATÓ!
Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér
2014. április 26. (szombat) 14:00 - Millenáris, Szabó Magda terem
Vendég: Alina Molisak, Bogdan Wojdowski monográfiájának szerzője
Moderátor: Halasi Zoltán, József Attila-díjas költő, író, műfordító
Közreműködik: László Zsolt, színművész
A könyvet fordította: Pálfalvi Lajos

2014. április 26. (szombat) 14:00-17:15

XIV. Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja – Millenáris, Lázár Ervin terem
Lengyel vendég: Patrycja Pustkowiak Éjszakai állatok c. regényével

Részletek a műből Szathmáry-Kellermann Viktória fordításában az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának katalógusában

A Varsói Nemzetközi Könyvvásár lengyel standja a könyvfesztiválon!
B42/B!

A programokról bővebben:
www.lengyelintezet.hu
www.facebook.com/lengyel.intezet

Közelednek az európai parlamenti (EP) választások. A lengyel választókat általában kevéssé hozza lázba az EU-választás. 2004-ben mindössze 20,9%-os, 2009-ben pedig 24,53%-os részvételt mértek. Az alacsony érdeklődés azért is furcsa, mert az „Egy évvel a 2014. évi európai választások előtt” című Eurobarométer felmérés szerint (amelynek terepmunkáját 2013 júniusában végezték el) a lengyel társadalom az összes tagállam közül a harmadik helyen áll az európai ügyek iránti érdeklődést tekintve (Lengyelországban 53%-ot mértek, míg az EU-s átlag csak 43%). A lengyel társadalom 42%-a pozitívnak értékeli az EP munkáját (az EU-s átlag 30%), ez jelentős növekedés a 2012-es felmérés 34%-hoz képest. A lengyel társadalom 84%-a fontosnak tartja az EP szerepét az EU működésében, azt viszont csak a társadalom 33%-a vallja, hogy az EP szerepe az elmúlt 10 évben erősödött volna. A lengyel társadalom pontosan 50%-a (az EU-s átlag 49%) válaszolt úgy, hogy szeretné, ha az EP a jelenleginél fontosabb szerepet töltsön be, igaz, ez jelentős csökkenést jelent (-13%) a legutóbbi felméréshez képest.

A lengyel társadalom és a parlamenti pártok inkább elkötelezettek az európai integráció iránt. Az euroszkepticizmus a parlamenten kívüli radikális jobboldali formációk (jelenleg ilyen a Nemzeti Mozgalom), illetve a Jog és Igazságosság pártjából kivált kisebb pártok körében jelenik meg, de egyelőre nem döntő tényező. A két legnagyobb parlamenti párt (Polgári Platform, Jog és Igazságosság) eddig európai elkötelezettségükről voltak ismertek, a vita inkább abban ragadható meg, hogy ki képviselné Lengyelország középhatalmi érdekeit jobban.

Mindennek erősen ellentmond a tény, hogy a lengyelek nem igen járnak szavazni az EP-választásokon. Talán éppen ezen szeretnének változtatni az induló pártok azzal, hogy egyre több celebet indítanak harcba a mandátumok megszerzéséért. A Wprost hetilap 2014. március 24-30-i száma összegyűjtötte nekünk az induló celebritásokat. Nézzük, kik ők?

A liberális Janusz Palikot mozgaloma (Twój Ruch/Te Mozgalmad) és az Europa Plus közös listáján a nagylengyelországi területi lista 2. helyén Izabella Łukomska-Pyżalska indul. Az egykori Playmate ma már családanya és emellett a Warta Poznań futballklub elnöke.

Michał Bąkiewicz egykori röplabda-válogatott Łódźban indul a Demokratikus Baloldal Szövetsége (SLD) listáján. Tudni kell, hogy Lengyelországban a röplabda nemzeti sport, a játékosok nagy népszerűségnek örvendenek országszerte, a lengyel válogatott pedig a világ legjobbjai között van. Bąkiewicz is vetkőzött már, mégpedig a Cosmopolitan magazinban mutatta meg magát ruha nélkül.

Az SLD Weronika Marczukot is Łódźban indítja. Marczuk a lengyel  Szombat esti lázban tűnt fel, majd a zsűri volt a You Can Dance lengyel verziójában. A hölgy egyébként ukrán származású, egyesek szerint a lengyelek ukránok iránti szolidaritását is szeretnék kihasználni, hogy szavazzanak Marczukra.

A Polgári Platform (PO) sem akart kimaradni a celeb-válogatóból. Donald Tusk jobbközéppártja azonban inkább a sportolók népszerűségében hisz. A párt kujawiai területi listáján Otylia Jędrzejczak olimpiai bajnok úszónő, illetve a kislengyelországi listán Bogdan Wenta, a lengyel férfi kézilabda válogatott egykori sikerkapitánya található. Wenta egyébként három nyelven beszél, bejárta a világot és sok kapcsolattal rendelkezik a politikában is.

Maciej Żurawskit sem nagyon kell senkinek bemutatni. A Wisła Kraków és a lengyel futball válogatott egykori csatára az SLD kislengyelországi listájáról próbál mandátumot szerezni Brüsszelbe.

Hogy kinek sikerül? Meglátjuk május 25-én, ahogy azt is, hogy vonzanak-e a celebek és sportolók több szavazót vagy sem.

Hašek - Hrabal - Kundera a cseh irodalom szentháromsága. Közülük most Hrabalt ünnepeljük, aki éppen most lenne 100 éves. Konferenciák, kiállítások, filmvetítések és kvízjátékok mind-mind Hrabalra emlékeznek. Tegyük hozzá: jogosan. Miklós Dániel azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagy érdeklődés Hrabal iránt talán arra is jó lehet, hogy más remek, kevéssé ismert vagy feledésbe merült cseh íróra is felfigyeljünk és olvassuk!

Bohumil Hrabal 1914. március 28-án Brünn külvárosában, Židenicében látta meg a napvilágot: mivel édesapja, aki a K. u. K. hadsereg tisztje volt, nem ismerte el a fiát, így mint sok más törvénytelen gyerek, az édesanyja vezetéknevét viselte, a keresztségben a Bohumil František nevet kapta, így életének első időszakában teljes nevén Bohumil František Kilianként ismerték. Édesanyja később összeházasodott František Hraballal, akinek vezetéknevét nevelt fia is átvette (érdekességképpen elmondható, hogy az író mindkét apjának a keresztnevét viselte: az őt el nem ismerő vérszerinti apját is Bohumilnak hívták).

A kép forrása: Wikipedia

Innentől kezdve pedig azt a miliőt, ahol felnőtt, már jól lehet ismerni regényeiből: a nymburki sörgyár világáról van szó. Hrabal fiatal korában nem igazán jeleskedett a tanulásban, de a regényeiből szintén ismert nagybátyja, Josef Hrabal (ahogy mindenki ismeri Pepín) volt rá nagy hatással. A furcsa nagybácsi anekdotái később jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Hrabalból író legyen. Miután végzett a gimnáziummal, a Károly Egyetem jogi karán tanult tovább, de közbeszólt a háború, és forgalmistaként dolgozott Kostomlaty nad Labemben. Erről az élményéről is lehet olvasni tőle egy regényt: ezt most egy kicsit más oldalról közelítsük meg.

A papírízű életrajz helyett inkább essen most szó arról, hogy miért is olvassák világszerte Bohumil Hrabal műveit. Az író nagyon gyakran nyúlt a saját, vagy rokonai életeseményeihez, amelyektől vagy alig tért el, vagy nagyon szabatosan használta fel ezeket az írásaiban. Ha ez valakit esetleg untatna is, mert esetlegesen nem tökéletes fikciókról szólnak a regényei, az viszont mindenképpen figyelemre méltó, hogy milyen nagyszerűen tudja mások szemével láttatni az eseményeket. Erre azt hiszem, hogy a legjobb példa a magyar fordításban is megjelent három regénye (Házimurik, Vita nuova, Foghíjak), amelyekben kialakuló kapcsolatát, majd későbbi életüket a felesége – Eliška Plevová – szemszögéből mutatja be!

Ebben a három regényében pont az írót láthatjuk, mint tárgyát az írásoknak. Ki lehet jelenteni, hogy Hrabal sem esik kívül a saját hőseinek halmazán: a kicsit furcsa szokásokkal bíró (háztetőn gépelés, vagy épp a Moldvából az óvszerek kihalászása), a társadalomban kissé periférián lévő (az ötvenes években Hrabal Prága ma sem egyik legfelkapottabb negyedében, Libeňben élt, és egy papírhulladék-feldolgozó telepen dolgozott) ötvenes ügyvéd beleillik a szokásos csetlő-botló, anekdotázó kisemberek sorába.

Utóbbiak miatt kedvelik igazán Hrabal írásait az olvasói. Az írásaiban megjelenő kisemberek történetei a gyakran nem túl kedvező körülmények miatt is megmosolyogtatják az olvasót, hiszen valahogy mindig feltalálják magukat (lásd Leli urat a Hóvirágünnepben). De talán a körülmények ábrázolása miatt sem volt sokáig a hatvanas években ismert író Csehszlovákiában. Noha nem tartozott a rendszer igazán nagy kritikusai közé, néhány könyvét mégis betiltották, vagy az abból készült filmeket. Ilyen volt az 1969-es Pacsirták cérnaszálon, amihez ha hasonló filmet kellene mondani a régióból, akkor mindenképp A tanú és a A Márványember. Utóbbival összevetve talán lehet is látni, hogy miért is tartják még úgy, hogy Hrabal minden regényében megjelenik a cseh „nemzeti karakter.” Amíg Birkut elvtárs a sztálinista rendszer feletti dühében bedobja a krakkói pártszékház bejáratát egy téglával, addig Pavel Hvězdář, a kényszermunkára ítélt volt pincér továbbra is tartja kapcsolatot a kiszabadult feleségével, és hallgatja a szintén elítélt filozófiaprofesszort, amíg a bányaliftben haladnak a tárna felé: jelezve ezzel, hogy a kisembereknek tovább kell élniük pátoszosság nélkül, történjék bármi is.

Itt azonban figyelmeztetnék mindenkit: egyáltalán nem csak Hrabal írt a cseh szemléletet felhasználva, még csak nem is Jaroslav Hašek. Talán az első, a Magyarországon elfeledett Jan Neruda volt, akinek a Kisoldali történetek c. novellagyűjteményében szintén ilyen csetlő-botló cseh kispolgárok jelennek meg a XIX. század második felének Prágájában! Ezzel csak arra szeretnék kicsit mindenkit rávenni, hogy Hrabalon, sőt Kunderán túl is létezik cseh irodalom: ezt természetesen mindkét említett szerző tudta, és ahol volt rá lehetőségük, erre utaltak is. Sajnos azonban ma, talán Hrabal hallatlan népszerűségének is köszönhetően más cseh írók kissé a feledés homályába kerültek – noha fordítottak akár mindkét Čapektől vagy a „cseh Jókaitól” Alois Jirásektől is szép számmal írásokat, nem is beszélve Jaroslav Seifert verseiről, esetleg Václav Havel drámáiról.

Ezért a kerek jubileum tehát ne csak arra legyen alkalom, hogy a könyvtárakból, könyvesboltokból Hrabal regényei tűnjenek el, vagy épp mindenki a Menzel által rendezett Hrabal feldolgozásokat nézze, hanem arra is, hogy a regényekben előforduló, megnevezett cseh írókról, költőkről (ilyen például Vitězslav Nezval, vagy Jaroslav Vrchlický) is olvassunk valamit. Meglepően érdekes és színes világ tárulhat elénk, ha a cseh irodalom más írásait is elővesszük. A csehekről alkotott kép, ha nem is változik meg bennünk, de mindenképpen mélyülni fog.

A Cirko film forgalmazásában 2014. március 20-tól a magyar mozikban is látható Andrzej Wajda Oscar-díjas lengyel filmrendező legújabb filmje, "Wałęsa - A remény embere" (Człowiek z nadziei, lengyel, magyar felirattal, 2013, 127 perc). Az alábbi írás felvázolja azokat a történelmi eseményeket, amelyek szükségesek a film történetének jobb megértéséhez.

Mitrovits Miklós történész írása

Lengyelország második világháború utáni története több ponton eltér a magyar történelemtől annak ellenére, hogy mindkét ország a „szovjet tábor” részévé vált. Ezek tudatosítása feltétlenül szükségesek a Szolidaritás mozgalom kialakulásának megértéséhez.

Wałęsa - A remény embere