Elindult a végzet
Magyarok a lengyel szeptemberről
A történeti kutatás jelentős mértékben feltárta a magyar külpolitika második világháborús történetét, s ebben a keretben a korabeli magyar-lengyel kapcsolatokat is. Tény, hogy a két világháború között alapvetően különbözött egymástól a két ország külpolitikai mozgástere és célrendszere, ám ebben a korszakban is élt tovább Magyarországon a lengyelbarátság régi hagyománya. 1929-ben hozták létre például magyar politikusok és értelmiségiek a Mickiewicz Társaságot történelmi és művészeti kapcsolataink ápolására, 1936-ban kulturális együttműködésről kötött egyezményt a két ország, Horthy Miklós kormányzó pedig 1938-ban Lengyelországba látogatott. De ekkor nyitotta meg kapuit a budapesti Lengyel Intézet is.
A menekültek befogadására tehát társadalomlélektanilag nem üres térben került sor. Ennek a történetnek számos részletét megismerhettük az elmúlt évtizedekben. Ma már valószínűleg senkinek nem jut eszébe olyan feltételezés, miszerint a magyar kormány nacionalizmusból és cinizmusból nyitotta volna meg a határt. 1939-ben a magyar közvélemény túlnyomó többsége a megtámadott, majd negyedszer felosztott Lengyelország pártján állt. A szomszédos nemzet tragédiájából - csakúgy mint nem egyszer a XIX. században - a magunk számára véltek üzenetet olvasni.
„Ott Északon...” című kötet a második világháború kirobbanásának és Lengyelország megtámadásának magyarországi visszhangját mutatja be. A magyar szellemi élet számos kitűnő képviselője ragadt tollat együttérzésének kifejezésére. Költők és írók, közírók és politikai elemzők különböző módon tették ezt. Olyan jelentős személyiségek mint Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Bálint György, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kodolányi János. A szépirodalmat tekintve többek között Erdélyi József, Jékely Zoltán vagy Márai Sándor. Versek, novellák és esszék formájában adtak hangot a lengyel–magyar sorközösséget érintő gondolataiknak. Szinte kivétel nélkül a magyar sorsot látták meg lengyelek szenvedéseiben. Többen felismerték már akkor, hogy a lengyel–német háború korszakhatár lesz Európa és a világ történelmében, s figyelmeztettek arra, hogy a magyar társadalomnak és a politikának ebben a vészterhes történelmi pillanatban meg kell őrizni a semlegességét, bár közömbös nem maradhat a testvérnép szenvedése láttán.
Helyszínről küldött tudósításokban számolt be az eseményekről a Magyar Nemzet és a Népszava is. Megszólaltak a lapokban olyan magyarok, akik Lengyelországban élték át a háború kitörésének első napjait, s mintegy pillanatképet rögzítve mutatták be a magyar társadalom számára a háború előtti pillanatokat, majd a háború kitörése utáni szörnyűséget. Kiváló újságírók és katonapolitikai elemzők mérlegelték, milyen következményekkel jár a Lengyelország ellen elkövetett agresszió és a két totalitárius nagyhatalom egyessége. Például Pethő Sándor, Gratz Gusztáv és Tombor Jenő.
„Ott Északon...” Magyarok a lengyel szeptemberről
Szerkesztette és válogatta: Kiss Gy. Csaba
Az anyaggyűjtésben közreműködött: Mitrovits Miklós
Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2009.
Könyvbemutatók:
Pécs, Művészetek és Irodalom Háza, szeptember 21. 18 óra, Eck Imre terem.
Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, szeptember 22. 18 óra.
Erdélyi József: „Jescse Polszka”
( Részlet )
Csak nem hagyja magát a lengyel,
két óriás közt egyedül,
küzd a nemes ember, a férfi,
s habár a kormány menekül:
marad a nép, a lengyel nemzet,
azért, hogy lásson a világ
valami hátborzongató szép
nagy tanító tragédiát.
Csak nem hagyja magát a lengyel,
küzd, bár a harc reménytelen,
támad a páncélkocsik ellen,
mik ellen nincs is védelem.
Nem is országát védi már,
csak a lengyel becsületet
s a győztes a vesztes előtt
sorakozik és tiszteleg.
(Nemzetőr, 1939. szeptember 25.)
Hozzászólások