Moldovai Napló 1. - A kezdetek
Megerkeztem Moldovaba. Jol indult, mert alig husz perc kesessel erkezett a repulogep, es - en se hittem el! - a Moldavian Airlines gepen rendes, tisztesseges ebedet kap az ember! Oszehasonlitaskeppen: ket hettel ezelott, a Budapest-Kijev MALEV jaraton kaptunk fejenkent egy darab szendvicset + narancs- vagy almalet. Semmi mas nem volt, meg pl. Cola sem. Ehhez kepest a moldavok nagyon kitettek magukert... masik kerdes, hogy ezek a kis Saab gepek olyan alacsonyak belul, hogy meg a nalam egy fejjel alacsonyabbaknak is ossze kell huziuk magukat, ugyhogy valoszinuleg az utasok megnyugtatasat is szolgalja a boseges etkezes. :)
Megerkezes, Chisinau repter. Nem lett kevesbe lepusztult - es meg megvan a kedvenc jarmuvem, egy, a repulogepek vontatasara hasznalt, iszonyatos allapotban levo Zetor traktor!!! :) Ja, meg a hattengelyes tuzoltoatuo is. Azzal ranezesre siman be lehet menni akar egy ego gep belsejebe is... egeszen elkepeszto meretu szerkezet. Nem tudom, tenylegesen mozgaskepes-e meg, de a latvanya mindenesetre megnyugtato. :)
A terminalon ott gyulekezett kozvetlenul a kijaratnal korulbelul haromszaz anyoka es kisgyerek - senki sem tudta, mit keresnek ott, nyilvan vartak valakit, de mivel erzekelhetoen nem lattak meg repuloteret belulrol, befele leselkedes kozben teljesen elalltak a kijaratot, alig lehetett kijonni toluk.
A repteren mar vart Dumitru haverom, aki az itteni intezetben - ha valakit erdekel, IDIS Viitorul, azaz a viitorul.org - a kontakt, o szervez majd itt mindent ezalatt a szuk harom het alatt. Beultunk egy taxiba, es irany Chisinau.
Es innentol kezdtem nagyon erezni, hogy nnna, azert megiscsak Moldovaban vagyunk... kezdodott ott, hogy lattunk egy Kamazt, amint egy kanyarban nyilegyenesen lement az utrol, es megallt a szantofoldon: erre azonnal megallt masik negy-ot auto, es elkezdtek nezelodni, hogy mi lesz. :) A taxisunk is. Egyik sem ment oda megnezni, jol van-e a sofor, semmi. Aztan kiderult, hogy nem volt a pasasnak kulonosebb baja: kinyilt a fulkeajto... a sofor pedig kizuhant a sarba. Amikor talpra kuzdotte magat, szepen latszott, hogy nem vette egeszen szo szerint az "iszik vagy vezet"-elvet... :)
Utana mi jottunk. A belvaros elejen kozolte a taxis, hogy kesz, lerobbant a kocsi, nem megy tovabb, uljunk at egy masik taxiba. Jo, atultunk, es ezzel vegul mar celba is ertunk - meg olcsobban is jott ki, mert az elsonek nem kellett fizetni semmit. :)
Mostanra kezdem azt hinni, hogy - Douglas Adams nyoman szabadon - en valami "rossz ido - isten" lehetek. Engem az ilyen idojaras szeret, es mindenhova elkiser, hogy kimutassa a szeretetet.
Most is ez volt. Leszallaskor meg sutott a nap, de mire beertunk a varosba, rendes hovihar lett - a panelhazak koze beszoritva szo szerint vizszintesen aramlott a hoeses... Januarban nagyon szep lett volna, igy marcius vegen viszont kicsit mar eleg az ilyesmibol...
Dumitru rendesen felkeszult: vett egy helyi ingatlanos ujsagot, es mikor megjottem, elkeztuk felhivogatni a kiado lakasokat kinalo cimeket. Van egy-ket nyelvi zsenialitas ezekben a hirdetesekben: mivel a betuk szama szerint kell fizetni, tobbnyire azt irjak a komfortfokozatrol, hogy "jeszty vszjo" - azaz "minden van." A masik valtozat a "jevroremont" - ezt csak korulirni lehet, kb. "nyugati igenyek szerint felujitva"
A harmadik hirdetesrol kiderult, hogy akar meg jo is lehet, ugyhogy irany a megadott cim, ez a kozponti utca, a Stefan cel Mare bulvard eleje. Hetedik emeleti kis, egyszobas lakas, sajat furdoszoba, WC, tenyleg "minden van" - sot, plusz tiz dollar letetert cserebe korlatlan internet is lett! (Kozbevetett megjegyzes: furcsa latni, hogy itt a moldavoknal pl. a wireless internet - hot spot mint fejlettsegi fazis szinte teljesen kimaradt. Eleinte csak vezetekes net volt, mostanra pedig mindenki mobilinternettel rohangal.)
Ugyhogy rogton meg is allapodtunk, hogy ezt a lakast ki is veszem. Nem konnyu jatek egyebkent, mert a tulajdonosok szeretik legalabb 3-5 honapra kiadni a lakasaikat, ilyen rovid idoszakra (summa 18 nap) nem. Ugye van az a vevokor, aki nagyon rovid idore jon, ket-harom nap: ezek a szokasos "iszunk-csajozunk-kicsit meg iszunk"-jellegu turakra jovo olasz, nemet, holland, brit ferfiak, szamukra megint masmilyen lakashirdetesek vannak, napi tarifaval szamolva. Ez a 18 napi idoben a ketto kozott van - de szerencsenk volt ezzel a ceggel, ugyhogy helyi ido szerint este nyolcra mar volt szerzodes, internet, stb.
Elkepeszto egyebkent, Dumitru mennyire gyanakvo (bar nyilvan tapasztalat all mogotte...): egyenkent vegigellenorizte az osszes lampat, haztartasi gepet, stb., hogy mukodnek-e, minden megvan-e bennuk, sot, meg a pasas szemelyi igazolvanyat is elkerte, hogy ellenorizze, tenyleg a sajat neveben ir-e ala szerzodest... ekkor szakadt el az illetonel a cerna, es kibokte, hogy o az egesz ceg tulajdonosa. :) Fo az alapossag, ketsegtelen.
Egyebkent azon torom a buksi fejemet, hogy lehet, hogy kene vennem otthon egy roman nyelvkonyvet. Nyilvan sosem lesz belolem egy Eminescu, de igy, X ev latin utan nem hiszem, hogy tul nehez lenne megtanulni legalabb kozepszinten. Tudok ugyan valami egeszen minimalisat mar most is, de nem artana fejleszteni.
Elvileg ma megyunk be az intezetbe eloszor, delutan pedig megyek a magyar nagykovethez latogatoba. Ismerem meg otthonrol, ugyhogy kifaggatom, mennyire banta meg, hogy idejott... :) Vele biztos nem lesz olyan szoros kapcsolat, mint anno Vilniusban az elso beosztottal, Balogh Gyurival kialakult, mar csak azert sem, mert egyreszt rovidebb ideig vagyok, masreszt hetfotol mar itt lesznek a valasztasi megfigyelok (5-en lesz itt a valasztas - otthon nem tudom. :) ), es onnantol veluk kell foglalkozni.
Nnna, egyelore ennyi, folyt. majd kov. , remenyeim szerint rendszeresen.
Moldovai Napló 2. Kezdek belerázódni...
Sziasztok!
Ma volt az elso teljes munkanapom itt Chisinauban. Ellentetben az itteni eletritmussal, en meg mindig :) az otthoni mintaim szerint elek, azaz viszonylag korai lefekves (max. 23 ora), es nagyon korai keles, mondjuk 5:00, vagy 5:30. Nem csekely erofeszites volt atallni erre a rendszeressegre a collegiumi elet utan, ugyhogy most nem fogok csak ugy visszazokkeni harom het kedveert... annyira azert nem bizom magamban. :)
Amiert ezt leirtam: itt ugy kb. kilenckor, de inkabb tizkor kezdodik az elet. Dumitruval is tizkor talalkoztam... volna, de persze elkesett. O ugy el, mint egy rendes "independent expert", es - hozzam hasonloan egyebkent- jobban szeret ejszaka dolgozni, ugyhogy a reggel tiz neki meg nagyon koran van.
Elvitt az IDIS intezetbe, itt leszek ket hetig - pontosabban innen fogok indulni interjukat csinalni, stb. Az intezet bent van a kozpontban, egy kis utcabol nyilo meg kisebb utcaban. :) Viszont gyonyoruen fel van ujitva, igenyes a berendezes, vadonat uj, gyors szamitogepek, stb. Meggyozo hely, na. Lehet abban valami, amit az oket kevesbe szeretok mondanak, hogy rengeteg roman penz all mogottuk... de ez az en szempontombol nem szamit.
Be lettem mutatva az igazgatonak, Dr. Igor Munteanu-nak is. Tenyleg olyan, mint a cikkei: meggyozo, europai, kedves, de kokemeny. :) Kb. husz percunk volt csak beszelgetni, de ezalatt szepen rendesen elmondatta velem, amit a kutatasi tervben is leirtam, hogy mit-hogyan szeretnek csinalni, stb. Megigerte, hogy szerez majd kontaktokat az interjukhoz, amiket csinalni szeretnek a Moldova-EU viszonyrol. Remelem, tenyleg sikerul. Ket het nem tul hosszu ido, de 12-15 interjut azert szeretnek csinalni ennyi ido alatt - ha tobbet is lehet, akkor tobbet.
(A modszertan ugye adott: allando kerdessorral fogom megtamdni oket - sot, nemcsak oket, hanem majd a kutatas kovetkezo lepcsoiben az ukran es belorusz alanyokat is, hogy olyan eredmenyeim legyenek, amik legalabb valamennyire osszehasonlithatok. A belorusz eset persze nyilvan vizumfuggo lesz - ertsd: bejutok-e egyaltalan... - de addig meg sok ido van, ha nem irok tul vermes hulyeseget valahova, akkor talan nem lesz gond vele.)
Ja, eleve jol indult a beszelgetes Munteanu-val, megkoszonte ugyanis, hogy meg a gruziai haboru utan irtam nekik egy rovid cikket. Pontosabban moldav ertelmisegiek kibocsatottak egy felhivast, amelyben azt szorgalmaztak, hogy talan ujra kellene gondolni az orszag teljes semlegesseget eloiranyzo nemzeti biztonsagi strategiat... es megkertek, hogy irjak ehhez valami tamogato jellegu cikket, kb. egy oldalban. Jo, miert ne. Ugyhogy szepen megirtam, hogy egy ennyire szegeny orszag szamara egyszeruen koltsegvetesi okokbol nem realis, hogy sajat biztonagat oerobol garantalni tudna, ezen a ponton az egyetlen lehetoseg a kollektiv biztonsagi szervezetek valamelyikehez valo csatlakozas, hosszu tavon mindenkepp. Persze, nem szabad holnapi NATO-tagsagra szamitani, de igazan maga a kozeledesi folyamat a lenyeges, ez visz ugyanis kozelebb a moldav fegyveres erok es a biztonsagi szektor reformjahoz, stb. Nem orult mindenki a cikknek, de a vilag ilyen + ez szerencsere nem is volt cel.
Munteanu nem nagyon ert ra, mert el kellett mennie, ugyhogy utana Dumitruval beultunk ebedelni. 14 orara voltam hivatalos a magyar nagykovetsegre - ez a jo a kulugyi intezetben: szamithatsz a helyi magyar kepviselet tamogatasara... neha nagyon sokat szamit. Nagyon jot beszelgettunk Varga Gyorgy nagykovettel es Zakonyi Botonddal. Furcsa egyebkent... amennyit kuzdunk otthone neha a miniszteriummal, ahhoz kepest "terepen" mindig lenyugoz, mennyi mindent tudnak itt kint a sracok... mar csak azt kene megtudni, ebbol mennyit jelentenek haza... es hogy ebbol otthon mit olvasnak el. De tenyleg, elkepeszto melysegben ismerik az itteni belpolitikat, megvannak a kapcsolataik, stb. Egyszer ki kene probalni a kovetsegi munkat... de eros a gyanum, hogy meg mindig tul nagy a pofam ahhoz, hogy jo diplomata lennek... :)
Erdekes dolgot meselt a nagykovet: annak idejen o volt kint Moszkvaban az ugyvivo, amikor az egyeves evfordulojat unnepeltek a voronyezsi magyar katonatemetonek. Azt tudtam, hogy van ilyen, sot, meg azt is, hogy Rudkino-ban van, de meglepett a nagysagrend: valami harom es fel hektaron (!) van, kozvetlenul a Don mellett, remek panoramaval. Osszesen tobb, mint hetmillio (!) dollarbol epitettuk, es tizenhetezer halott van ott, rendesen marvanyba vesve, stb. Meg egy kis muzeumot is epitettek... es mindig friss a virag a sirokon. Eszerint kitesznek magukert az oroszok. Lehet persze, hogy a masodik vilaghaboru iranti nagyszlav nosztalgia miatt - bar vegulis mi voltunk a tamadok - vagy mas miatt, de ez akkor is tiszteletre melto. Egyszer el kene menni megnezni, csak ne lenne olyan messze...
Fene tudja, es ez innentol nagyon maganvelemeny: lehet, hogy nem artana megmondani a mindenfele vermagyaroknak, hogy ne bantsak a Szabadsag-teri szovjet emlekmuvet. Nem azert, mert szeretjuk oket, hanem azert, mert VAN VESZTENIVALONK! Jelesul a kinti katonai temeto. Ami nem otven negyzetmeter, mint a Szabadsag-teri emlekmu - na jo, keritessel egyutt mondjuk negyszaz - hanem ennel egy picit nagyobb, es picit tobbe is kerult. Ez az egyetlen, a helyen hagyott szovjet emlekmu, es ehhez az oroszok ragaszkodnak, megmondtak elegszer. Ezen a ponton lehet ra festeket dobalni kiloszam, csak aztan nehogy az legyen, hogy mondjuk ket reszeg orosz fiatal ellop egy buldozert, es letarolja vele a magyar katonai temeto felet... ismerjuk az oroszokat, balesetek elofordulnak ugye, arrafele foleg. Persze, nyilvan jol lecsesznek az orseget, hogy miert nem vigyaztak jobban... de ez nem valtoztatna azon, hogy epithetnenk ujja az egeszet, nyilvan sajat penzbol... Az pedig meg a kulturaltabb "megoldasok" koze tartozna, hogy egyszeruen elfelejtik karbantartani, vagy valakik kiraboljak a muzeumot, stb. Tenyleg van mit veszitenunk. Ezt talan meg a vermagyarok is megertenek.
Lehet kulonben, hogy az lenne a megfejtes, hogy a Szabadsag-teri emlekmu melle tenni par tablat, rajta fenykepekkel arrol, hogy az oroszok mennyire korrektul rendben tartjak kint a magyar katonai temetot... hatha lenne valami hatasa. Nem hiszem, hogy tobbe kerulne, mint par szazezer forint, es akkor mar nagyon igenyes, tobbnyelvu tablakat csinaltattunk, amiket nem fuj el a szel, stb. Erdemes lenne ezen elgondolkodni.
Ja, a mai nap tapasztalata: koldulasbol is tudnak a helyiek ujat mutatni. Ket extrem pelda, amit Budapesten meg nem lattam. Az egyik a pirosnal allo autok kozotti keregetes - de toloszekben!!! Bator pasas volt egyebkent, mert siman begurult egy Lada Niva es egy busz koze is, alig tudtak kikerulni.
A masik valtozat pedig, hogy a kozertben odaall moged a neni, es megkeri, hogy hadd tegyen mar be ezt-azt a kosaradba, es vedd meg neki. Elsore annyira meglepodtem, hogy meg visszaszolni is elfelejtettem, hogy beszeljen oroszul... Rengeteg koldus van egyebkent, el sem tudjatok kepzelni, hogy mennyi. Raadasul ma jo ido is volt (hideg, de napsuteses), ugyhogy ki tudtak ulni az utcara. Lehet, hogy kezdek pravoszlavva valni :), de mindenesetre a templom elott ulonek adtam.
A holnapi naplo lehet, hogy csak szombaton lesz meg: holnap megyunk at ugyanis Iasi-ba, mert lesz ott egy konferencia a Fekete-tengeri regio biztonsagpolitikajarol. Betarsulok egy moldav kollega melle, aki autoval megy, es keresett embereket, hogy legyen kivel megosztani az utikoltseget. :) A program jonak tunik, Iasi kozel van, ugyhogy elmegyek - meg aznap vissza is jovunk, de pontosan nem tudom, ez mikor lesz, es mennyire leszek faradt... majd meglatjuk. Lesz a rendezvenyen tobb ismeros is, Romaniabol is, Ukrajnabol is + elvileg eljon Mizsei Kalman is, az EU fomegbizott, akivel egyebkent is szerettem volna talalkozni... jo lesz, remelem. Emellett ertelmes fiu ez a moldav is, es az autouton lesz is ido beszelgetni.
Reggel 7:10-kor indulunk az innen kb. ket sarokra levo szalloda parkolojabol, hogy fel tizre odaerjunk. Jo hosszu nap lesz, de bizom benne, hogy megeri majd.
Szep estet nektek!
Udv,
Andras
Moldovai Napló 3. - román nacionalizmus
Ez vegul egy Vlad Lupan nevu ismerosom lett, moldav kulugyi szakerto, volt miniszterhelyettes, stb. (mondjuk a helyi elit annyira kicsi, hogy 45 eves kor folott minimum egy miniszerhelyettessege mindenkinek van... na jo, ez gonosz volt. :) ). Reggel hetkor talalkoztunk a Hotel National elott - igen, azelott ez volt az Inturiszt, viva la atmenet - aztan hajra, mert tizre Iasiba kellett erni, es nem lehetett tudni, milyen lesz a hatar.
A hatar meglepoen sima ugy volt, utana viszont mar eppen keszult minket lemeszelni a roman hatarorseg egy belso ellenorzopontja - aztan az autoba benezve meglattak ket oltonyos-nyakkendos, szemuveges, kockafeju figurat (ezek voltunk ugye Vlad es en), es gyorsan intettek, hogy aaa, dehogy kell megallni, jo utat... :)
Es most sikerult megertenem, miert mondjak Moldvara, hogy Romania talan legszegenyebb videke... Moldova, azaz a Prut keleti oldala sem egy Manhattan, de amiket itt lehetett latni meg az autobol is... egeszen elkepeszto a nyomor. :( Aztan persze ahogy kozeledunk Iasihoz, ugy javul a helyzet. Ugye tobb oriasi uzem is telepult ide, Iasi mellett van peldaul a Coca Cola romaniai gyara, stb, es joreszt ezekben a gyarakban ott dolgozik a kornyekbeli falvak lakossaga... de a varostol messzebb tenyleg kozepkori allapotok vannak. :(
Jo fejek kulonben ott a Moldova Foundation-nel: egeszen veletlenul epp marcius 27-re szerveztek ezt a konferenciat, ami egeszen veletlenul epp az a nap, amikor 1918-ban Besszarabia kikialtotta az egyesuleset a Roman Kiralysaggal. (pontosabban aprilis 9, de ugye a regi naptar szerint az marcius 27.) Kb. mintha mi a Felvidek visszacsatolasat unnepelnenk. Nem volt balhektol mentes a nap: roman oldalon nagy felhaborodast valtott ki, hogy a moldavok a hatarrol visszaforditottak egy roman kormanydelegaciot, akik valami euroregio-ugyben jottek volna Moldovaba, es ha mar ott vannak, nyilvan csinaltak volna valami megemlekezest is... En csak csondesen puffogtam magamban, hogy erdekes, ket hettel korabban a magyar koztarsasagi elnokot a romanok siman megalaztak valami nagyjabol hasonlo uggyel osszefuggesben, de ha ezt veluk szemben csinalja valaki, es plane a moldavok, hat az micsoda peldatlan pofatlansag...
Andras
Hozzászólások