„Lengyelországban 10 évig tartott, Magyarországon 10 hónapig, az NDK-ban 10 hétig, Csehszlovákiában pedig 10 napig...” /Timothy Garton Ash/
Az angol történésznek ez, a prágai Bársonyos Forradalom kellős közepén kijelentett megfigyelése nagyon találó volt Lengyelországra nézve. A II. János Pál 1979. júniusi, első lengyelországi zarándokútja és az 1989-es győztes választások között eltelt tíz év olyan korszak volt, amely nemcsak országunkat változtatta meg, de hatással lett Európa és a világ eseményeire is.
Ez alatt az évtized alatt Lengyelország mindvégig a függetlenség felé haladt. Fél évvel a „Szolidaritás” megalakulása után, 1981 tavaszán az ellenállásra elszánt lengyel társadalom képes volt legyőzni a hazai, idegennek és ellenségesnek megismert kommunista hatalmat. A keletről érkező harckocsik veszélye azonban lefékezte a radikális lépéseket; a helyzetet az döntötte el, hogy fellázadt lengyel barakk végletesen egyedül maradt a továbbra is kemény kézzel irányított szovjet táborban.
Valamivel később a lengyel kommunisták hatékony támadást intéztek a demokratizálódó társadalom ellen. Bevezették az ország életét (és reményeit) eltipró hadiállapotot. 1981. december 13. és 1986 szeptembere között Lengyelországot elnyomó, diktatórikus törvények kötötték gúzsba. Aztán a hatalom politikai okokból abbahagyta a letartóztatásokat. Végül a lengyel kommunisták, a közeledő gazdasági katasztrófától tartva, az egész szovjet táborban elsőként, tárgyalásba bocsátkoztak az ellenzékkel.
1989. június 4-én, azon a napon, amikor a lengyel társadalom Európában egyedülálló győzelmet aratott a kommunista hatalom felett, Pekingben, a Mennyei béke terén lemészárolták a fellázadt kínai fiatalokat. Ott a kommunisták tétovázás nélkül gyilkoltak; még mindig hatalmon vannak.
Kelet-Európa 1989-ben különleges események színtere lett. Ritka történelmi pillanatként számos nemzet kapott rövid időn belül esélyt arra, hogy megváltoztassa sorsát. Egymás után nagy lendülettel léptek a történelem színpadára. A tavasz a lengyeleké volt. A nyár a magyaroké és a balti népeké. Az ősz a németeké, cseheké, szlovákoké. Lengyelország számára az 1989-es év végének hozadéka az lett, hogy címerébe visszakerült a koronás sas, és az ország neve újra Lengyel Köztársaság lett.
2009 júniusában lesz húsz éves a lengyel demokrácia – húsz éve Lengyelország a választásokkal kifejezésre juttatta átfogó szabadságvágyát. A kiállításon bemutatott évtized végére elnyertük függetlenségünket.
A kiállítás a Szolidaritás mozgalom történetét kívánja bemutatni, amelynek kialakulását sokan II. János Pál pápa első, 1979-es lengyelországi látogatásával hoznak összefüggésbe. Az ezt követő sztrájkok eredményének tulajdonítható, hogy az időközben megalakult Szolidaritás szakszervezetet hivatalosan is bejegyezték. Az 1981 decemberében bevezetett hadiállapottal egyidejűleg a szervezetet is betiltották, s csak 1989-ben, az első szabad választások után alakult törvényes politikai párttá. A Szolidaritás mozgalomnak sorsfordító szerepe volt a lengyel politikai élet alakulásában, s egyúttal az egész szocialista táborban végbemenő politikai változások nyitányát is jelentette.
A kiállítást a lengyel Külügyminisztérium megbízásából a KARTA INTÉZET készítette a varsói Dom Spotkań z Historią (A Történelemmel való Találkozások Háza) közreműködésével.
Megtekinthető: 2009. augusztus 3. és 31. között, hétfőtől péntekig 9.00 - 16.00.
Lengyel Intézet
Budapest, VI. Nagymező u. 15.
Hozzászólások