Kelet-Közép-Európa Blog

 

 

 

Az „1989-es esztendő megváltoztatta a világot. Mi lett Kelet-Európával?” c. tudományos szimpózum munkájában az Eszmélet magyar szerkesztőin kívül orosz közgazdászok, politológusok és történészek is részt vesznek.

 

Húsz évvel a Berlini fal lebontása után a kapitalizmus vonzereje jelentősen csökkent azon emberek szemében, akik a volt szocialista országokban éltek. Erről tanúskodik az a közvélemény-kutatás, amelyet az amerikai Pew kutatóintézet folytatott több volt kommunista országban, illetve valamennyi helyi közvéleménykutatás is hasonló eredményre vezetett. A volt keleti blokk országaiban (Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Magyarországon, Ukrajnában, Kelet-Németországban és Oroszországban) a 20 évvel ezelőtti rendszerváltást a lakosság többsége szükségszerűnek ítéli, de a többség magát és országát is a változások vesztesének tartja. Lehetséges, hogy ez a hangulat a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válsággal magyarázható? Vagy talán a szép életről szóló elképzelések a kapitalista viszonyok mellett túl naívnak és idealistának bizonyultak? Volt-e alternatívája a neoliberális gazdasági projektnek? Az elmúlt 20 esztendő az elvesztegetett illúziók ideje? Ezekre a kérdésekre keresik a választ a kerekasztal munkájában résztvevő magyar és orosz szakemberek.

 

A magyarországi rendszerkritikai gondolkodás talán egyetlen elméleti folyóiratának, az Eszméletnek orosz nyelven megjelenő „Rendszerváltás magyar szemmel” c. különszámaválogatást kínál az orosz olvasók számára a kelet-európai rendszerváltozás történelmi értelméről, nemzetközi hátteréről, belső alternatíváiról, okairól és következményeiről. Az egyes tanulmányok mindenkelőtt a szovjet, a lengyel és persze a magyar átalakulás kérdéseit állítják előtérbe, egyúttal vitatkoznak hol kimondva, hol kimondatlanul a liberális és a nacionalista mainstreamhez tartozó nézetekkel. Néhány alapprobléma puszta felsorolása is jelzi, hogy a kötet nem áll meg a szokványos apologetikus és felületes értékeléseknél: a tulajdonváltás kérdései a peresztrojka idején, a lengyel szolidaritás munkásönigazgatói irányzatának "elhalása", a piac diktatúrája, a jugoszláv "nemzetépítés" következményei, a Magyar Szocialista Párt elpolgárosodása, a KGST történelmi tapasztalatai, a közép-európai értelmiség a rendszerváltásban, a világgazdasági válság lényege.

 

„Számunkra Oroszország sokat jelent. Nemcsak abban az értelemben, hogy története a (állam)szocialista kísérleteknek mégiscsak a leggazdagabb tapasztalatait foglalja magában, hanem abban az értelemben is, hogy az új közösségi társadalmi formák felé tájékozódó mai oroszországi útkeresések rokoníthatók a mi magyarországi útkereséseinkkel és részben e tapasztalatok beépíthetők a saját útkereséseinkbe is.” – írja Krausz Tamás az orosz nyelvű különszám előszavában.

Ugyanezen a napon délután 5 órakor a Magyar Kulturális Központ kiállítótermében „SZOCIALISTA TÁBOR. EPILÓGUS –1989 a levéltári iratok tükrében” címmel a húsz évvel ezelőtti kelet-európai eseményeket bemutató levéltári-történeti kiállítás nyílik. A tárlat a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ Levéltári Intézete, az Oroszországi Állami Levéltári Szolgálat és az Oroszországi Állami Legújabbkori Történeti Levéltár szervezésében jött létre. A kiállításon az MTI Fotóarchívumából származó korabeli fényképek is bemutatásra kerülnek.

 

1989 második felében a kelet-közép-európai államszocialista rendszerek összeomlottak. Európa és az egész világ fordulóponthoz érkezett. Az amerikai-szovjet viszonyban felborult a globális egyensúly, véget ért az európai történelem ama mintegy fél évszázada, amelyre a a Nyugat–Kelet antagonizmus nyomta rá a bélyegét. Mivel Gorbacsov nem vetett be katonai erőt az események meggátolására vagy feltartóztatása érdekében, a folyamat lényegében békésen ment végbe. Legfontosabb következménye abban állt, hogy miután a németek évtizedeken át hiába vágyódtak az újraegyesülésre, ez most teljesen váratlanul megtörtént.

 

A második világháború után Európának először adódott reális lehetősége, hogy megszabaduljon a népeit több mint négy évtizeden át elválasztó falaktól és szögesdrótoktól. Az új szovjet vezetés világosan érthetővé tette a kelet-európai blokk számára, hogy a „brezsnyevi doktrína” kimúlt, és a szocialista régió országai önállóan választhatják meg fejlődésük útjait.

 

A levéltári kiállítás nemcsak az 1989–1990. évi szovjet-magyar politikai kapcsolatokat mutatja be, hanem áttekintést nyújt a Kelet-Európába egyéb országaiban (Lengyelország, NDK, Csehszlovákia, Bulgária, Románia) végbement változásokról.

 

A kiállítás megnyitóján beszédet mond Gilyián György a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete,  Andrej Nyikolajevics Artyizov, az Oroszországi Állami Levéltári Szolgálat vezetője, Natalja Georgijevna Tomilina, az Oroszországi Állami Legújabbkori Történeti Levéltár igazgatója.

 

A kiállításon bemutatásra kerülő levéltári iratok az Oroszországi Állami Legújabbkori Történeti Levéltárban őrzött SZKP KB apparátusának anyagából származnak (az SZKP Politbjuro és a Központi Bizottság határozatai, szovjet minisztériumok és hatóságok anyagai stb.).

 

Az archív dokumentumok túlnyomó többsége nemrég még titkos és szigorúan titkos minősítés miatt zárolva volt, visszamínősítésükre a jelenlegi kiállítás megrendezésének köszönhetően került sor.

 

Nagy érdeklődésre tarthatnak számot az MTI Fotóarchívumából származó a vasfüggöny lebontásával, a keletnémet menekültek magyarországi tartózkodásával, a páneurópai piknikkel és az 1989. szeptember 10-i határnyitással kapcsolatos korabeli fényképek.