Kelet-Közép-Európa Blog

A másik járt út a nemzetközi jelentőségű folyamatok, a nagy sorsfordító események önálló feldolgozása, amelynek jellegzetes műfaja a korok, országok vagy régiók történetét tárgyaló monográfia. Nem lehet kétséges, hogy az utóbbi követeli meg a sokoldalú szakmai felkészültséget és a kiérlelt történetírói tapasztalatot.

 

Az albanológiai és balkanisztikai tanulmányokban elmélyült szerző is először saját speciális tudományterületének kialakulásához nyújtott magyar szellemi hozzájárulást feltérképező tanulmányokkal jelentkezett a történészi pályán, de mostani első könyvével egyszerre magasabb osztályba lépett. A délszláv állami széttagolódással párhuzamosan az 1990-es években kibontakozott albán nemzeti önállósulás kétségkívül olyan regionális jelentőségű eseménynek számított, amelynek történeti előzményeit csak speciális felkészülés után lehetett eredményesen megismerni és újragondolni. Ennek a kitartó tanulásnak és kutatásnak a gyümölcse az albán nemzetépítés sajátosságairól és az önálló államiság 20. századi eleji létrejöttéről szóló könyve, amely kölcsönhatásában jeleníti meg a balkáni nemzeti kérdés alakulásának két meghatározó pólusát, az albán belső társadalmi adottságokat és a nemzetközi hatalmi politika szerepét. A századelő albán társadalmának és mentalitásának tablója hitelesíti diplomáciatörténeti kutatásainak legfőbb hozadékát, hogy a függetlenség elnyerését végső soron - korunk gyakorlatához hasonlóan - a nagyhatalmak konszenzusa, s főként a két adriai hatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország eltökélt szándéka eredményezte.