A cseh humor (kivételektől eltekintve) nagyrészt a kisember humora; a több évszázados negatív cseh történelmi tapasztalat miatt nem a nagyvonalúság, hanem a kicsiség és kicsinyesség kesernyés, senkit és semmit nem kímélő grimasza. Társadalmi jellemzője a tiszteletlenség. Az említett tapasztalatokból eredően elterjedt cseh jellemvonás, hogy szégyellni valónak tekintik a méltóság érzését, a tiszteletadást, azt, hogy bármit vagy bárkit komolyan vegyenek. Erre gyakran nem is képesek, ezért a cseh társadalom humora hagyományosan a tiszteletlenség humora. A cseheknél kötelező a tiszteletlenség; sokan nem is értik a tiszteletadás mibenlétét. Aki pedig elköveti azt a hibát, hogy megadja a tiszteletet, azt kinevetik, kigúnyolják. Nemzeti sajátosságként kezelik, hogy tiszteletlennek kell lenniük, még akkor is, ha nem akarnának azok lenni. (Büszkék például arra, hogy a német megszállás idején Heydrich, Hitler helytartója azt mondta, hogy a csehek nevető bestiák; megjegyzendő, hogy ez a keserű nemzeti humor volt az, ami erőt adott nekik a reménytelen helyzetekben.) Mindennek 19-20. századi hagyományai a Švejk írójának, Jaroslav Hašeknek és körének megélt és leírt humorában a legközismertebbek. E humornak fontos jellemzője a nonszensz, a misztifikáció és a provokáció.

 

 

Az elnökségre készülő cseh kormány tudatosan döntött amellett, hogy a cseh humor egyik fő elvével és gyakori megjelenési formájával, a provokációval fog bemutatkozni az EU elnökségi pozíciójában. Gondolták, ezzel teszik nyilvánvalóvá és köztudottá, hogy most a csehek állnak az európai kormányrúdnál. Arra azonban (talán) nem készültek fel, hogy a provokatív humort a misztifikációnak nevezett hazugság is kísérni fogja.

Alexandr Vondra, az EU-elnökség előkészítését felügyelő miniszterelnök-helyettes egyik barátját, a külföldön is híres-hírhedt "provokáló művészt", David Černýt bízta meg a feladattal. Vondra szerint a feladat világos volt: A mű legyen kifejező, és így térjen el a korábban elnöklő országok projektjeitől, amelyeket senki nem vett észre. További feltétel volt, hogy tükrözze a cseh elnökség mottóját, a "határok nélküli Európát", akár úgy is, hogy rombolja le a különféle kliséket. A műnek kreatívnak és innovatívnak kellett lennie, mert a 2009-es év a kreativitás és innovációk éve.

A cseh kültéri és beltéri nagyplasztika fenegyerekét, (a 41 éves) Černýt tehát azzal bízták meg, hogy a 27 tagállamra leginkább jellemző sztereotípiákat jelenítse meg, de úgy, hogy az illető országra vonatkozó sztereotípiákat az egyes tagállamok egy-egy képzőművésze formálja meg. Így váljon az "artefaktum" kollektív munkává. A szerző azonban eltért az eredeti megállapodástól: egyedül találta ki, és mindössze két segítővel állította össze a többmázsás "műalkotást".   

 

A nyilvánosságnak 2009. január 15-én bemutatott plasztika egyszerre váltott ki vidámságot és felháborodást, elismerést és tiltakozást. A felháborodás nem csak az ábrázolt sztereotípiák által negatívan érintett, azaz megsértett országok, társadalmak képviselői (elsősorban a bolgárok és a szlovákok) részéről nyilvánult meg, hanem maga a megrendelő, a megbízó, a cseh kormány, pontosabban Alexandr Vondra is felháborodott. (Nem világos, hogy felháborodása színlelt, vagy valóságos volt-e. A cseh humort ismerve, nem kizárt, hogy felháborodása is hozzátartozott a "misztifikációhoz".)[2]

 

Vondra a megnyitón elmondta, hogy csak az előző napon tudta meg: az Entropa nem 27 művész alkotása, hanem egyedül David Černý a szerzője. Ez meglepetésként érte, "kellemetlen sokk" volt a számára. A misztifikáció a cseh kormányt kínos helyzetbe hozta, hiszen éppen arra akartak hivatkozni, hogy közös alkotásról van szó, tehát minden tagállam egy-egy művésze részt vesz benne. Vondra azt is hozzátette, hogy ha tudta volna, hogy nem a 27 európai tagállam művészei készítették, nem adtak volna rá engedélyt. A cseh kormány szerinte másfél évig abban a tudatban élt, hogy 27 művész közös alkotását fogják bemutatni 2009. január 15-én.

A fentiek ellenére, Alexandr Vondra a megnyitón az újságíróknak azt hangsúlyozta, hogy "az Entropa ellentmondásos (kontroverz) műalkotás ugyan, de sem nem több, sem nem kevesebb."[3] Védelmébe vette a művet és alkotóját, és maga is magyarázta azt: a projekt azokat a sztereotípiákat és kliséket ábrázolja, amelyek gátolják az integrációt és az együttműködést az EU-ban. Úgy vélte, hogy ezeket az előítéleteket úgy tudjuk a legjobban leküzdeni, ha tudatosítjuk magunkban. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az Entropa nem a Cseh Köztársaságnak, nem a cseh kormánynak és cseh elnökségnek az EU-ra és egyes tagállamaira vonatkozó nézetét ábrázolja. A felelősséget teljes mértékben az alkotóra hárította.

 

A "misztifikációért" David Černý bocsánatot kért megrendelőjétől, a cseh kormánytól, de nem zárható ki, hogy e bocsánatkérés is a nagy misztifikáció része, talán mindannyiunk félrevezetésére. A misztifikáció ugyanis kézenfekvő alibiként alkalmazható: büntetlen hivatkozás arra, hogy mindez - a misztifikáció és a túlzás - a cseh kultúra sajátos jegye. Saját bevallása szerint Černý nem akarta, hogy a politikusok viseljék a felelősséget a politikailag inkorrekt szatíra miatt; tudta, hogy az igazság lelepleződik, de előtte még meg akarta tudni, hogy Európa képes-e magán nevetni.[4]

 

 

Magát a művet még a leleplezése előtt kiadott prospektusban 27 szerző műveként mutatták be, és országonként felsorolták a részt vevő művészeket. Később kiderült, hogy Černýn kívül egy (vagy talán kettő) kivételével mind kitalált személy. Egy dán képzőművésznő, akire Černý ráhibázott, felháborodva közölte, hogy neki a műhöz semmi köze. (Egy magyar festőnő is jelentkezett, aki ugyancsak elhatárolta magát a társszerzőségtől.) Černý csak a botrány kibontakozása után vallotta be, hogy egyedül ő a szerző. Hosszasan magyarázkodnia kellett, és bocsánatot kért a cseh kormánytól, amelyet "misztifikált", azaz becsapott. Megindult a bocsánatkérések és magyarázkodások sora: Topolánek kormányfő és A. Vondra is bocsánatot kért mindenkitől, akit megsértettek, Černý pedig azóta is magyarázkodik. A köztársasági elnök, Václav Klaus is arra kényszerült, hogy bocsánatot kérjen bolgár kollégájától.[5] (Klaus személyesen is érintett az ügyben, hiszen Černý, mint a Csehországra jellemző negatív sztereotípiát, éppen az államfő "mondásait" pellengérezi ki.)

 

A kiállított plasztika egy hatalmas keret, amely a modellezéshez használt elemek keretét mintázza. Ez foglalja magában az EU 26 tagországát, "entropikus rendetlenségben", a szétesést sugallva. Szándéka, hogy a különféleséget, a rendetlenséget és az összeegyeztethetetlenséget jelképezze. A 27. tagország Nagy-Britannia, nincs sem a keretben, sem azon kívül; üres hely jelképezi, mondván, hogy kilóg az EU-ból. Minden más tagország előnytelenül, kedvezőtlen színben tűnik fel a plasztikán. A legsértőbbnek Bulgária érzi saját ábrázolását, mert Bulgária térképén török vécék kisebb-nagyobb variációi kapcsolódnak egymásba. (Ha a szerző tisztában lett volna azzal, hogy a bolgárok számára milyen fájdalmas és tragikus a sok évszázados török elnyomás és annak maradandó hatása, talán jobban meggondolta volna, hogyan gúnyolódik rajtuk.) Lengyelország krumpliföld, amelyen csuhás papok és apácák a homoszexuálisok szivárványszínű zászlaját emelik magasba, a 2. világháborúból ismert mozdulattal. Hollandiát elöntötte a tenger, a vízből csak a muzulmánok minaretjei emelkednek ki. Szlovákia egy magyar nemzeti színű zsinórral átkötött csomag, mely csomagot a szlovákok közül sokan téliszaláminak vagy disznósajtnak néznek. Magyarország a brüsszeli világkiállítás "atomiuma", amely görögdinnyékből áll, és csabai kolbászok kötik össze; mindez egy Magyarországot formázó paprikaföldbe ágyazva. Ausztria olyan zöld rét, amelyen atomerőművek hatalmas kémény-blokkjai ontják a füstöt. Spanyolország puszta, lebetonozott terület, amelyen egy betonkeverő is található. Franciaország éppen sztrájk miatt zárva. Románia egy vámpír-barlang, Németországot autópályák szelik át (az autópályán kis autók rohangálnak meghatározott rendben), de az utak szétesett horogkeresztre emlékeztetnek. Svédország nagy Ikea-csomag, Gripen-szárnnyal. Olaszország focipálya, amelyen a kék mezes játékosok a labdával gyanús mozdulatokat tesznek. Csehország térképe egy hirdetőtábla, amelyen Václav Klaus köztársasági elnök EU- és egyéb "-ellenes" aranymondásai futnak szalaghirdetésként. Belgium egy doboz csokoládé, Luxemburg eladó arany. Görögország tűzben égő terület, Litvániában a litvánok (talán katonák?) a szomszédos országra (Belarusz) vizelnek. A sort folytathatnánk. A kiállított játék kinetikus, villog, mozog, füstöl, még hangot is ad.

 

 

A plasztika leleplezését EU-szerte sértődések, tiltakozások, viták és hahotázások követték. A bolgár kormány EU-, nagyköveti és külügyminisztériumi szinten is tiltakozott. Azt kérték, hogy vegyék le a plasztikáról a Bulgáriát formázó elemet. Ennek a csehek, a művészi szabadságra és a szólásszabadságra hivatkozva, nem tettek eleget. Bulgária kivágását a keretből ugyancsak nem akarták elvégezni; az egyetlen, amit hajlandók voltak megtenni, hogy fekete lepellel takarták le, amitől a látvány még feltűnőbb lett. A szófiai cseh nagykövetnek magyarázkodnia kellett: az Entropa műalkotás, és bármennyire is sajátos, de alapja a humor, nem a rossz szándék.[6]

Černý azzal vádolta meg a bolgárokat, hogy nincs humoruk, míg más nemzeteknek (ahonnan nem tiltakoztak a gúnyolódás miatt) van. De azért bocsánatot kért tőlük. Arra hivatkozott, hogy gyerekkorában volt ott, ahonnan akkor a török vécék élményével tért haza. Ezért ez volt az első, ami Bulgáriával kapcsolatban eszébe jutott. 

Szlovákia sértettségét az akkori külügyminiszter, Ján Kubiš szóban tolmácsolta. Megelégedett a cseh miniszterelnök szóbeli bocsánatkérésével. A Szlovák Nemzeti Párt azonban ennél többet követelt; vezetői, mélységes felháborodásukat hangoztatva, többször negatívan értékelték a plasztika szerzője teljesítményének minőségét, és az ország ábrázolását Szlovákia durva megsértésének, politikai provokációnak nevezték.[7]

Egyéb hivatalos diplomáciai tiltakozásról nem érkezett hír. A kedélyek néhány hét alatt lecsillapodtak. A bolgárok egy kis csoportja (néhány száz ember) Bulgária-szerte petíciót is indított a cseh plasztika bolgárokra vonatkozó sztereotípiájának védelmében. Ezzel jelezték, hogy a bolgároknak is van humora (az erőteljes abszurd humor évtizedek óta jelen van a bolgár művészeti ágakban). Mások részt vettek egy akcióban, amelynek célja, hogy "visszaadják" a cseheknek a csípéseket és rúgásokat, és a cseheket ábrázolják annak az alpári humornak a segítségével, amely az Entropára jellemző.[8]

 

 

David Černý, a bocsánatkérések közben, többször nyilatkozott arról, hogy mi volt a szándéka. Elsősorban a tagállamok negatív sztereotípiáit akarta kipellengérezni, azt, ahogyan az egyes EU-s nemzetek egymást szidják. Az infantilis felelőtlenség ártatlanságával jelentette ki, hogy művével senkit sem akart megsérteni, legfeljebb csak megviccelni: az Entropát viccnek, a túlzás és irónia ihlette műalkotásnak szánta. Abban reménykedett, hogy ha mindenkit megviccelnek, akkor saját magukat is megviccelik. Ő maga szórakozni és szórakoztatni akart. Azt akarta, hogy az EU ne vegye magát olyan komolyan. De lehet, hogy Európa még nem készült fel arra, hogy nevetni tudjon saját magán. Csehország nevében erre akarta késztetni Európát.[9] Értelmezésében a groteszk túlzás és a misztifikáció a cseh kultúra jegyeihez tartozik, és a hamis identitások létrehozása a mai művészet egyik stratégiája. Černý arra számított, hogy Brüsszel és környezete képes az ironikus önreflexióra, az európai nemzeteknek pedig van humorérzéke.[10] Művét tehát azzal a tudattal készítette el, hogy mindenkit jól megviccel. A botrányt is belekalkulálta, mert számított arra, hogy robbanni fog, és jó hecc lesz belőle. Ezzel azonban felelősségtudatból elégtelenre vizsgázott, ami nemcsak őrá, hanem a cseh elnökség indulására sem vet jó fényt.

 

Černý az EU fonákját szembeötlően, vastagon kihangsúlyozta. Saját nemzetét, a cseheket megcélzó bírálata, a cseh sztereotípia azonban gyengére, a belső cseh viszonyokat nem ismerők számára szinte észrevehetetlenre sikeredett. Egy személynek, V. Klausnak az EU-ellenes kijelentéseit tartalmazza, s ebben a formában nem más, mint az aktuális cseh kormány egyes tagjainak, különösen pedig az alkotónak egyéni bosszúja az utált köztársasági elnökkel szemben. A később kibontakozott vitákban fel is merült, hogy vajon saját nemzetével miért bánik kesztyűs kézzel? Ha másokat kegyetlenül kioszt, akkor a csehek miért nem kapják meg a magukét olyan erővel, ahogyan másokba belerúg?

Egyik dühös cseh bírálója szerint a csehekre vonatkozó legnegatívabb sztereotípiát maga Černý személyesítette meg azzal, ahogyan az egész ügyben viselkedett: Európa előtt azt bizonyította, hogy a csehek hazudnak, csalnak, nem tartják be az előzetes megállapodásokat és szerződéseket, és ráadásul még gyávák is. Saját lényegével tette fel a pontot a művére. Tipikus cseh karikatúráját nem a plasztikába építette bele, hanem élőben, saját példájával mutatta be.[11]

 

 

David Černý elérte célját: kiprovokálta, hogy ne csak hazájában, Csehországban, hanem Európa-szerte is heves vitákat gerjesszen; az Entropáról a legkülönfélébb hosszú és rövid, alapos és felszínes vélemények születtek; mindenütt róla beszéltek, sőt erről cikkeztek még az USA-ban is (ahová egyébként - talán jól megkoreografált indíttatásból - közvetlenül műve bemutatása után menekült). Az EU épületében, a plasztika előtt, mindennapos a tumultus. Nyilvánvaló, hogy A. Vondra uniós távlatokban is publicitást biztosított a barátjának, és elérte, hogy az elnökség fél évének idejére felfigyeljenek Csehországra.

 

A fellobbant viták kardinális kérdése, hogy a kiállított plasztika művészi kvalitásokkal rendelkező, ironikus provokációként fogható-e fel, vagy pedig nem más, mint közönséges, hazudozó és sértegető vulgarizmus. Vannak, akik zseniális ötletnek, kiváló műnek tartják, és vannak, akik az alantas sértegetés gyenge megnyilvánulásaként értékelik. Vitáznak művészettörténészek, képzőművészek, publicisták, közemberek, politikusok, sőt még orvosok is. Az utóbbiakat a vitában való részvételre az késztette, hogy szakértelemmel igazolni kívánták: a török (bolgár) vécék egészségesebbek és természetesebbek, mint a kulturáltabbnak tartott angol vécék, így a bolgároknak nincs miért szégyenkezniük, sőt, büszkék lehetnek a vécéikre.

A közéleti vitában gyakran elhangzik: a kormány felelősséget visel azért, hogy ellenőrizze, mi lesz az, ami képviseli az országot, s hogy mi készül az adófizetők pénzéből. Ebben az esetben ezt senki sem ellenőrizte. Černýnek arra az indokára például, hogy így legalább észreveszik, hogy a csehek elnökölnek az EU-ban, az egyik cseh értelmiségi, Josef Klíma találóan ezt mondta: "Ha így vesszük a dolgot, akkor elég lett volna, ha Alexandr Vondra egy alkalmas helyzetben lehányta volna az összes európai miniszterelnököt, és akkor mindez olcsóbban jött volna ki…"[12]

 

Az Entropa elleni tiltakozások nyomatékos szószólója a köztársasági elnök, Václav Klaus is, aki az ügyben ugyancsak a kormány felelősségét hangsúlyozta. Benne a Cseh Köztársaság hivatalos álláspontjának megcsúfolását, az országhoz méltatlan kulturális színvonalú képviseletet látta. Klaus megszólalásai tükrözték a kormány és a köztársasági elnök közötti folyamatos feszültséget. Többször felszólította a kormányt a mű visszavonására és a megsértettektől való bocsánatkérésre.

 

 

A cseh kormány előzetes korlátozás nélkül megrendelt egy művet, amely arra hivatott, hogy ne csak a cseh elnökséget, hanem az egész országot és annak kultúráját is jelképezze. Azzal, hogy a plasztikát felerősítették az EU elnökségi épületének homlokzatára, jelezték, hogy az EU a cseh elnökség idején a csehekre oly jellemző humor jegyében működik. Az Entropát így hivatalos jelentéssel és üzenettel ruházták fel: a mű az egész országot képviseli, annak sértő felhangjával és minden következményével. Pedig nem az egész cseh társadalomnak az EU-ról, és főként a tagállamokról alkotott véleményét, hanem csupán egyetlen ember véleményét tükrözi. Nem véletlen, hogy számtalan cseh reakció született, amely jelezte: ez nem az ő véleményük, ettől határozottan elhatárolják magukat; sokan még szégyenérzetüket és egyéni bocsánatkérésüket is kifejezték. A hivatalos cseh politika azonban nem határolódhat el tőle, mivel hivatalosan mutatták be, és hivatalosan áll az elnökségi épület homlokzatán.

A cseh kormány illetékesei olyasmihez adták a pénzt és a nevüket, amiről nem tudták pontosan, mi lesz belőle. A plasztika körül felmerült hamisságok azt a gyanút is felkelthetik, hogy ha még ezt sem tudták felelősen felügyelni, akkor mi várható tőlük a 300 millió embert magában foglaló Európai Unió irányításában? Annak a veszélye is fennáll, hogy a továbbiakban a cseheket nem fogják komolyan venni, mint ahogy ők sem képesek semmit és senkit komolyan venni.

 

A plasztikával művészi formát, nyomatékot kívántak adni a cseh elnökségre jellemző "Európa korlátok nélkül" jelszavának. A korlátok nélküli Európát azonban korlátok közé szorították: egyetlen embernek, a "korhatárra való tekintet nélkül" kiválasztott infantilis alkotónak adtak lehetőséget arra, hogy a Csehországot jelképező művet létrehozza és kiállítsa, így az európai közösség témáját az ő tudatában és képzeletében élő sztereotípiák és előítéletek korlátjai közé szorították. Reméljük azonban, hogy a cseh jelképként kifüggesztett, az infantilis felelőtlenséget sugalló Entropától eltérően, a cseh elnökség vezetőinek cselekedeteit a felelősségérzet hatja át. Ez annál inkább fontos, mert David Černý humora nem a szárnyaló szellemé, hanem csupán az alkalmi ötleteké és a hiányos, gyakran sekélyes ismereteké. Az alkotó, ahogy azt a bolgár sztereotípia születéséről maga is bevallotta, szellemileg rest volt. Az egyes tagállamokat megjelenítő sztereotípiái nincsenek egymással arányban, kifejező erejük nem azonos, sok esetben nem is tipikusak. Azt sugallják, hogy a cseh humor egyik jellemzője a felszínesség és a rögtönzés. Mégis reméljük, hogy az egész Uniót irányító cseh miniszterelnök, Mirek Topolánek január elején tett kijelentését, hogy az EU irányításában gyakran kell majd rögtönöznie, csak belső használatra szánta. Mert vannak olyan problémák, amelyeket humorral és rögtönzéssel nem lehet megoldani, még a cseh EU-elnökség fél évében sem. 

 

---