TOLDI MOZI, 2011. október 27-30.
Az Észt Intézet, az Észt Nagykövetség, a Lett Nagykövetség és a Litván Nagykövetség közös rendezvénye.
“A függetlenség egy végtelenül kreatív folyamat. Művészet, mely nem vethető alá elemzésnek” (idézet A függetlenség mint művészet c. lett filmből)
A balti államok különbözőek – Riga nem Litvánia fővárosa és az észt nyelv nem tartozik a kelet-balti nyelvcsoportba, de kétség nem férhet hozzá, hogy bizonyos történelmi pillanatokban a három ország közös kihívásokkal nézett szembe, és együtt sétált a balti úton.Valamivel több mint húsz évvel ezelőtt Észtország, Lettország és Litvánia szovjet megszállás alatt, egy omladozó politikai és gazdasági rendszerben élt, területükön több százezres szovjet csapatokkal. A függetlenség visszaállításához lelkes tömegmozgalmakra és emberek önfeláldozó hozzájárulására volt szükség. A folyamat csúcspontja a több mint 600 km hosszú élőlánc volt: 1989. augusztus 23-án Vilniustól Rigán át Tallinnig mintegy 2 millió ember fogta meg egymás kezét, hogy felhívják a világ figyelmét az 50 évvel azelőtt aláírt Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékára, amely függetlenségük elvesztéséhez vezetett. A Balti út vagy Balti lánc néven híressé vált megmozdulás bekerült az UNESCO Világemlékezet programjába. A fesztivál azonos című nyitófilmje október 27-én 18 órakor erre az eseményre emlékezik.
A rendezvény apropója, hogy a balti országok húsz évvel ezelőtt nyerték vissza az önállóságukat. (Ugyan a litván parlament már 1990-ben kikiáltotta a függetlenséget, annak tényleges nemzetközi elismerésére csak 1991. augusztus végén került-kerülhetett sor). A dokumentumfilm-napokkal a szervezők egyrészt ezeknek a mozgalmas éveknek az eseményeit kívánják közelebb hozni a magyar közönséghez, másrészt szeretnének rávilágítani a hazánkban talán kevésbé ismert történelmi előzményekre is: a balti országok függetlenségének elvesztésére 1939-ben, az ezt követő szibériai deportálásokra vagy a szovjet megszállás ellen kibontakozott partizánmozgalmakra.
Aki ismeri a tragikusan fiatalon elhunyt legendás lett rendező, JURIS PODNIEKS Könnyű-e fiatalnak lenni? című művét, amely az 1987-es cannes-i filmfesztiválon is bemutatkozott, bizonyára érdeklődéssel fogadja Haza című filmjét, amelyben a Podnieks a nagy hagyományú Dalosünnepeken keresztül ábrázolja a függetlenségi törekvéseket. Az együtt éneklés mozgósító és nemzetté kovácsoló hatalmas erejét mutatja be a Daloló forradalom is, amelyet amerikai szerzőpár jegyez (James Tusty – Maureen Castle Tusty).
A dokumentumfilm-napok egyik érdekességének ígérkezik A láthatatlan front, amely a litván partizánmozgalom egyik vezéralakjának történetét meséli el. A filmhez az egyik rendezője, JONAS OHMAN személyesen mond bevezetőt. A programban két dokumentumfilm-animáció is szerepel: a litván Nagymama és nagypapa (r. Giedre Beinoriute), illetve az észt Élettörténetek (r. Rao Heidmets).
Némelyik rendezőt – családja vagy ismerősei révén – személyesen is érintette a történelem tragikuma. Az észt dokumentumfilm nagy öregje, a több mint 70 művet jegyző ANDRES SÖÖT saját Szibériába hurcolt családjának történetét dolgozza fel Elévülhetetlen című munkájában. A már említett Juris Podnieks 1991-ben az események filmezése közben két közeli munkatársát-barátját is elveszítette egy orvlövész-támadásban. A lett ILZE BURKOVSKA-JAKOBSENÁnak pedig, aki édesanyja mozgalmas életéről készített dokumentumfilmet (Anyám földje), a nagyapját deportálták Szibériába csak azért, mert földje volt.
A rendezvény alatt a Toldi mozi előcsarnokában sajtófotó-kiállítás látható “EGYRE KÖZELEBB A FÜGGETLENSÉGHEZ. Észtország 1988-1991” címmel. Az észt Nemzeti Archívum gyűjteményéből készült válogatás a több éves folyamat látványosabb pillanatait villantja fel az 56 év kihagyás után újra megrendezett Miss Estonia választástól kezdve a balti láncon és a százezrek részvételével zajló Dalosünnepen át az augusztusi moszkvai puccs idején a tallinni TV-torony felé tartó szovjet tankokig.
A filmekre jegyet váltók ajándékba kapják Tiia Toomet észt írónő “Az a nyár” című, magyarra fordított elbeszélését.
Az észt filmeket magyar, a lett és litván filmeket angol felirattal, a nyitófilmet angol felirattal és magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A jegyek ára egységesen 600 Ft.
A tovább után részletes program...
Lezajlottak a Szejm- és Szenátus-választások Lengyelországban, ami talán minden eddiginél élénkebb hazai érdeklődést kapott az idei referendum. Számos előadás, publicisztika, TV- és rádióadás foglalkozott a lengyel választási eredményekkel. Néhányat összegyűjtöttünk:
10.00 Otwarcie konferencji
Ľudovít Štúr (1815 – 1856) a szlovák történelem legjelentősebb személyisége volt. Ő hozta létre az önálló szlovák irodalmi nyelvet, ő szerkesztette és adta ki az első szlovák nyelvű politikai újságot, ő volt az első olyan országgyűlési követ, aki a magyar törvényhozásban szlovák érdekeket jelenített meg. Ő volt az 1848-as szlovák politikai mozgalmak legfontosabb vezetője, de részt vett a katonai megmozdulásokban is, sőt, ő volt az, aki 1849 után először felvetette az önálló, Magyarországtól független szlovák állam létrehozásának gondolatát.
Az albanológiai és balkanisztikai tanulmányokban elmélyült szerző is először saját speciális tudományterületének kialakulásához nyújtott magyar szellemi hozzájárulást feltérképező tanulmányokkal jelentkezett a történészi pályán, de mostani első könyvével egyszerre magasabb osztályba lépett. A délszláv állami széttagolódással párhuzamosan az 1990-es években kibontakozott albán nemzeti önállósulás kétségkívül olyan regionális jelentőségű eseménynek számított, amelynek történeti előzményeit csak speciális felkészülés után lehetett eredményesen megismerni és újragondolni. Ennek a kitartó tanulásnak és kutatásnak a gyümölcse az albán nemzetépítés sajátosságairól és az önálló államiság 20. századi eleji létrejöttéről szóló könyve, amely kölcsönhatásában jeleníti meg a balkáni nemzeti kérdés alakulásának két meghatározó pólusát, az albán belső társadalmi adottságokat és a nemzetközi hatalmi politika szerepét. A századelő albán társadalmának és mentalitásának tablója hitelesíti diplomáciatörténeti kutatásainak legfőbb hozadékát, hogy a függetlenség elnyerését végső soron - korunk gyakorlatához hasonlóan - a nagyhatalmak konszenzusa, s főként a két adriai hatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország eltökélt szándéka eredményezte.
256 oldal, színes fotókkal
Részletes program: 
Hozzászólások