A mozi a világ tükre. Ez a látszólag banális megállapítás az utóbbi időkben aktualitást nyert, az élet pedig olyan drámai forgatókönyvekkel szolgál, hogy számos film valódi eseményeket dolgoz fel. Az alkotók történelmünket is górcső alá veszik, s nem idegenkednek attól, hogy bemutassák az erőszakot, a bonyolult hatalmi mechanizmusokat és a mai kor emberének – gyakran eléggé szánalmas – helyzetét. Formai szempontból különféle eszközökkel alkotják műveiket. Vannak tehát hagyományos, nyugodt ritmusú és újszerű, a mai nap gyors ritmusát tükröző filmek is. Ezek is, azok is érdekesek, és kölcsönösen kiegészítik egymást. Ha azonban teljes képet akarunk kapni a lengyel filmművészetről, nem feledkezhetünk meg a legújabb kori történelem megfilmesített eseményeiről, szereplőiről, a filozófiai tartalmú alkotásokról és persze a komédiákról sem. Egyre határozottabban körvonalazódik a minőségi film újjászületése művészi igényű és kommersz változatában egyaránt.
A Lengyel Intézet immáron tizenhetedik alkalommal ajánlja az új lengyel filmeket. Idén különösen érdekes, az utóbbi egy év légkörét és tendenciáit jól tükröző alkotásokkal jelentkezünk.
A Lengyel Filmtavaszt Jan Kidawa Błoński Kicsi rózsa /Różyczka/ című filmjével indítjuk, amelynek cselekménye 1968-ban játszódik. A történet valóságos eseményeken alapul (többek között egy lengyel íróról szól és a feleségéről, akiről évek múlva kiderül, hogy jelentéseket írt férjéről a titkosszolgálatnak, de hasonló dolgok Jeszenyinnel és Brechttel is megtörténtek). Veszélyes érzelmi játék zajlik az író, annak szép, fiatal felesége és az asszony szeretője között. A rendező a népi Lengyelországban gyakori kettős élet kérdését feszegeti, amely valójában az összes szereplőt érinti, mindannyian „a rendszer áldozatai”. Másfelől azonban azt is látjuk, hogy egyik tisztességtelen lépés a másikat hozza maga után, s egyre mélyebbre taszítja a megingókat. A Los Angeles-i bemutatón jelenlévő Zsigmond Vilmos operatőr a film megtekintése után azt mondta róla, hogy „a múlt év legjobb külföldi filmje”.
Paweł Sala Macskás Teréz Anya /MatkaTeresa od kotów/ című alkotása, amely a színházi rendező Sala első filmje, néhány évvel korábban történt tragikus eseményeket dolgoz fel. A címben szereplő tanácstalan, fia gyűlölködésének kitett Teréz Anya mindenáron a lelki békéjét keresi – hasztalanul. Végül – valójában az elején, mivel a film cselekménye visszafelé zajlik – a két fiútestvér megöli az anyját. Az erőszaknak nem feltétlenül van konkrét oka. Létezik, csak úgy. Mint a frusztráltság, kielégítetlenség és tanácstalanság ellenszere.
Przemysław Wojcieszek először színházi változatban bemutatott Made in Poland c. filmje tanulmány az agresszióról. Egy lakótelepi fiú a homlokára tetoválja a „FUCK OFF” kifejezést, mindenkit gyűlöl, egy fémrúd helyettesíti számára a párbeszédet. „A dühöngés a XX. század AIDS-e” – mondja, és konok kitartással keres menedéket és tekintélyeket az anyjánál, a papnál vagy a tanáránál. Przemysław Wojcieszek filmjének erejét kétségkívül a forma adja. Jolanta Dylewska fekete–fehér, kvázi-dokumentarista felvételei, a rendkívül dinamikus, Boguś dühét felerősítő montázs és a cselekményt időről időre megszakító, a punk fanzine-ok agresszív stílusára jellemző, rövid animációs betétek.
Jan Jakub Kolski Velence /Wenecja/ című filmjében a rendező egy gyermek szemével láttatja a háborús sorsokat. A főhős, a valóság elől menekülve, külön ábrándvilágot teremt magának. Olyan fiú sorsával ismerkedünk meg, akinek gyermekkorát félbeszakítja a háború, mert váratlanul vidékre kell édesanyjával menekülnie. Mindez megakadályozta abban, hogy tervei szerint Velencébe utazhasson, ami felnőtté válásának jele lett volna. A film elsősorban Artur Reinhart operatőr tehetségét dicséri. A film szinte minden jelenete festői, érzéki szépséggel, különleges érzékenységgel lepi meg a nézőt.
Arkadiusz Jakubiak Egyszerű történet a szerelemről /Prosta historia o miłości/ című alkotását némely kritikusok példaként hozzák fel arra, hogy a moziban nem feltétlenül a szürke valóságnak vagy a múlttal történő szembenézésnek kell dominálnia ahhoz, hogy a nézők valami új és friss szellemmel találkozzanak. A címbeli történet pedig egyáltalán nem is olyan egyszerű. Két, vonaton utazó narrátor kigondol egy történetet a véletlenül találkozó két főhős szerelméről, ezt aztán filmre veszik, s hogy a dolog tovább bonyolódjék, a főhősöket alakító szereplők egymásba szeretnek.
Juliusz Machulski (Szexmisszió, Vabank) ezúttal a lengyel moziban ritka műfajhoz nyúlt, és bemutatta a lengyel „Addams családot” a véres Bölcsődalban /Kołysanka/. Az ideiglenesen egy mazóviai faluban lakó vámpírcsalád története intelligens stílusparódia. Rejtélyes körülmények között sorra tűnnek el a festői szépségű település lakói és vendégei. Az atmoszféra, mint a legjobb bűnügyi filmekben, jelenetről jelenetre sűrűsödik, a feszültséget pedig tovább növeli a nyomozás, amelyet egy rendőrpáros végez. A nyomok azonban megszakadnak, viszont egyre újabb és újabb ártatlan áldozatok tűnnek el nyomtalanul.
Minden előadás mellé levetítünk egy Oscar-díjra jelölt (2003), kivételes filmet, Tomek Bagiński Lengyelország animált története /Animowana historia Polski/ című alkotását, amely 2010-ben elnyerte a legjobb vizualizációért járó Animago-díjat, és nagy tetszést keltett a múlt évi sanghaji világkiállításon. Valójában sajátos impresszióval van dolgunk, amely egyúttal, alig 8 percben, nagy kifejezőerővel bemutatja Lengyelország történetét.
Takács Malgorzata
A szerző a jugoszlávizmusnak és a délszláv államok önrendelkezési törekvéseinek egymáshoz való viszonyát történetileg bemutató bevezető után részletesen tárgyalja az ország nacionalizálódásának folyamatát és okait az 1970-1980-as években, majd elemzi a titói föderációt gyakorlatilag már megsemmisítő ún. antibürokratikus forradalmat és a köztársaságok politikai vitáját Jugoszlávia átszervezéséről. Ezt követően – e kötet terjedelmének csaknem a felében – az 1991-1995-ös háborús évek eseményeit foglalja össze. A könyv bemutatja a háború kronológiáját és politikus főszereplőit, majd a délszláv államok néhány jellemző adatsorát ismertető függelékkel és térképsorral, valamint névmutatóval zárul.
Május 10-én a Merlin Színházban ad ingyenes koncertet Észtország egyik legnépszerűbb zenekara, a VÄGILASED, melynek egyedülálló hangzású zenéjében az archaikus népi dallamok és ritmusok modern hangszerelésben jelennek meg.
gyelországban is egyre többen szeretnék, ha véget érne az értelmes közéleti vitákat lehetetlenné tevő politikai megosztottság. Ezt jelzi a Szolidaritás régi harcosnője, Henryka Krzywonos népszerűsége.
A civil kezdeményezésű projektek közös vonása a cselekvés öröme volt. Hetente egy-egy észt megvalósíthatta a kedvenc ötletét, kreatív fiatalok kísérletezhettek a városi térben, új kontextusba helyezve a megszokott jelenségeket. Számos olyan projekt született, amelyek a jövőben is gazdagítani fogják Tallinn kulturális életét.
Hozzászólások